Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág
foglalóbb, melegebb ideának szolgálatában állhattak. Hogy kész volt döntő tettekre, mutatja Anglia pár év múlva viselt orosz háborúja is, amelyet voltaképen Palmerston vitt kitörésre, bár akkor már nem ült a külügyminiszteri székben. Kitartását céljai mellett bizonyítja a királynővel való állhatatos ellenkezése. Oly szívósan viselkedett e szempontban is, hogy ez ellenkezés folytán alakult ki voltaképen részleteiben a gyakorlat, mely Angliában a miniszter helyzetét az uralkodóval szemben szabályozza. 1 Kortársai nem ismerhették egészen az intenzitást, amellyel céljaiért dolgozott. Tompítva kerültek még egyelőre nyilvánosságra nézetei, valamint az akadályok is, melyekkel küzdenie kellett. A még így is elég bátor szavakra a reménykedő közvélemény gyakran befejezettlen tetteket látott csak. Konzervatívabb ellenfeleit sokszor kétségbeejtette merészségével. „Én ezt az embert már egy idő óta részlegesen őrültnek tartom" — mondja róla a királynő egyik bizalmasa 2 . Másrészt Palmerston sohasem tévedt kalandor utakra, hanem helyzetének mérlegelésével, ügyességét és kurázsiját megmutatván, kész volt ideiglenesen megalkudni. Ekkor meg liberális ellenfelei elégedetlenkedtek vele, főként azonban a világ emigránsai, köztük a magyarok is. Diplomáciai lépeseiről csak hivatalos kiadványokat olvashattak ezek később is és ezekben az erősebb ós határozottabb részletek ki vannak hagyva. Személyes utasításai és levelei nem jutottak a nagyközönség elé, valószínűleg még a királynő elé sem. Ha ismerték volna ezeket és tudták volna azt, hogy ez években már csak egyéni súlyával, ügyességével, népszerűségével tartotta magát helyén, bizonyára nem vádolták volna őt később oly élesen Kossuth és társai sem. Minisztertársai között voltak, kik nem helyeselték modorát, de alapjában véve becsülték és igyekeztek kitartani mellette. Russel, a miniszterelnök, született reformbarát volt, belpolitikai kérdésekben jóy,al haladóbb Palmerstonnál. A módból, ahogyan minisztertársát a királynő előtt védelmezte, kitűnik, hogy nagyjában egyetértett 1 Jellemző leírása annak, hogy mit jelentett Palmerston az angol társaséletben: Escott: A mai Anglia II. 220. — Sproxtoni.m. is erősen kiemeli, hogy Palmerston kortársainál inkább felismerte 1848 nagy történelmi jelentőségét. Mindent összevetve, azt hisszük, jogos az a feltevésünk, hogy ez esztendőket Anglia világhatalmának döntő kialakítására akarta használni. 2 Stockmar megjegyzése. (Denkwürdigkeiten aus d. Papieren d. Frh. Chr. Fr. Stockmar. 641. 1.)
