Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

annak külpolitikájával. Lansdowne miniszter pedig, az udvarnál is igen tisztelt egyéniség, mindig nyiltan helyeselte Palmerston irányát. Úgy látszik, Grey, a belügyminiszter is; legalább is erre mutat az a mód, amellyel később Haynau londoni megveretésének ügyét kezelte. Sokszor kényelmetlen volt a kormány számára Palmerston és szemrehányások sokszor nem is hiányoztak, de elvben sokáig együtt érzett az vele, már azért is, mert bízott végül is megfontoltságában és reális körültekintésében.

1 A parlamentnek most ellenzékben levő nagy konzervatív tory pártja természetesen erősen szembehelyezkedett Palmerston külpolitikájával. Úgyszintén az ellenkező oldal, Cobden reformpártja is, amely számra nézve is jelentékeny volt már akkor. A mult esztendők óriási politikai sikerei után, valamint jól kiépített vidéki szervezetei miatt is, valódi hatalmat jelentett már a reformpárt. Cobden meggyőződéses ellenfele volt Palmerstonnak. Egyrészt azért, mert tudta,, hogy Palmerston csak vonakodva engedett a belső reformoknak, másrészt azért, mert tartott Palmerston háborús céljaitól. Cobden ugyanis az ő angol talajból fakadt elveit a vám-, munkás-, szavazójog-kérdésben az általános emberi horizontig terjesztette ki és pártjával együtt a világbékét hirdette. Még a napóleoni angol háborúkról is azt tartotta, hogy fölöslegesen indították meg azokat. Pár év múlva pedig az orosz háború ellen foglalt élesen állást. Szerinte Anglia szavának mindig lehet akkora súlyt adni, erkölcsi és anyagi hatalmával mögötte és jól választott szövetségesek támogatásával, hogy háború nélkül is érvényesülhessen akarata. Palmerston erősen érezte az akadályt, mire Cobdenban harciasabb elhatározásainál számítania kellett. Es érezte azt is, hogy a külföld előtt Cobden békepropagandája meglehetősen rontja az ő szavának fenyegető súlyát.

2 1 Stockmar szerint minisztertársai szabadulni szerettek volna Palmerstontól. De Viktória királynő levelezésének több helye mutatja, mily erőtel ragaszkodott hozzá Rüssel. I. m. 1850 jún. 21. konfliktus görög ügyben. — 1851 febr.-i kormányválság. — 1851 okt. 24. Ks. fogadtatása. — Lansdowne és Palmerston: Ashley i. m. VII. fej. — Grey magatartása a Haynau-ügyben: Az erről kiadott Correspondence, 1851. 2 Az alsóház hetedfélszáz tagjából mintegy 90 Cobden híve. Tory 250 körül. Mintegy 100 Palmerston személyes híve. — 1849-ben a whig-kormány alig győzött 50—60 szóval a reformkérdésekben. Cobden pártjának tehát gyakran juthatott döntő szerep.