Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág
Jellemének ez a vázlata talán még mindig nem elég ahhoz hogy magatartását a forradalmakkal szemben teljesen megmagyarázza. Feltűnő tevékenysége mögött ez időben, mellyel uralkodója és nagy angol pártok nézeteivel dacolt, talán valami olyan belső koncepciót kell sejtenünk, amelyben egyéni vágyai is össze voltak fonódva a magas politikai szempontokkal. 0 már évtizedek óta súlyos politikai szerepet vitt Angliában és Európában is, de azért döntő és átalakító tett nem fűződött még nevéhez. Mint a hadügyeknek ügyes és erőskezű szervezője a Napóleoni időkben, majd a külügynek merészen forgó vezetője ós aztán sokáig az ellenzék félelmes előharcosa, eléggé megismerhette már saját erőit. Itt volt már ideje annak, hogy pompásan munkálkodó életének nagy aratására készülődjék. Neve fogalom volt otthon és értett ahhoz, hogy mindig megtartsa kapcsolatát a közvéleménnyel. Szalonja a társadalmi irányításban hírneves részt vett. Ismerte hát hatalmát és arra sem volt oka, hogy álmodozónak tartsa magát, ha messzibb célokat tűz ki maga elé. Ki akart lépni az államférfiak sorából, kik helyesen és jól, de nagy történeti alkotások igénye nélkül végzik dolgukat. Gyanították ekkor róla, hogy új politikai pártot akar alakítani és saját kezébe venni a kormány vezetését. Mindenki elismeri, hogy a negyvennyolcas mozgalmakat nem tartotta egyszerű zavaroknak, hanem észrevette, hogy új korszak kezdetét jelentik azok. Úgy tűnik fel, mintha Palmerston nem maradt volna egészen érintetlen a forradalmi év hatásától. Mintha azt látta volna, hogy elérkezett az ő ideje. Európa új rendjét remélte, mérsékelt, de általános átalakulást és Angliának és saját magának is döntő szerepet az új alap letételében. Alkotmányos országokat, melyek újjáalakulásukat jórészt áz angol vezetésnek köszönhetik. A műveltségben ezután szökkenő sebességgel haladó emberiség hálával néz majd erre a vezetésre. Soha még hatalom ilyen átható szellemi és anyagi uralomra nem került a világ fölött, mint amit e koncepció Anglia számára elgondolt. Bármennyire is nem volt a regényes vágyak embere Palmerston, tettei és gondolatai ilyesmihez hasonló lelki pontból indulhattak ki. Makacs erőfeszítései, ravaszsága, mellyel ideges szemek ellenőrzését kerülve, a feltámadt népek ügyét élesztgette, ilyesféle össze-