Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

Batthyányi Kázmér 5000, a kormányzó 10.000 piasztert. Mindnyájan, de különösen az utolsó, nagy tiszteletben s megkülönböztetésben tartatnak. A pasa egy fényes battard kocsit küldött a kormányzónak, hogy kéjelmesen utazhasson. Itt az ajándékokat el kell fogadni. A kormányzó most maga viszi a magyar emigratio vezényletét s rend és elégedés kezd uralkodni, mert Ö s Batthyányi a török kormány nagylelkű ajándékát a tömeg sorsának javítására átadták. Az angol és francia kormányok s e vidékeni tisztviselőik szintúgy a legmelegebb sympathiát tanúsítják. 70 hadi hajójuk már a Dardanelláknál áll a török nagylelkűséget oltalmazni. A kilátások igen harciasak. A törökök dühös ellenei az orosznak, a magyaroknak forró barátai. Angliában soha sem volt semmi terjedtebb, mint ez ügy iránti sympathia. Itt és ott senki sem hiszi, hogy Magyarország elveszett volna. A politikai horizon derül. De otthon a tömérdek fájdalom és szenvedés s itt a hontalanok mellében az öldöklő bú s keserv. A könyörület Istene legyen hazánkkal s velünk. L. [A. sorok közt, vegyi tintával:] Eletem Angyala! Gyermekeim Annya! Kimondhatlanul szeretett kedves Angyal Terézem! Mikor szoríthatlak dobogó szívemre ? Mikor törülhetem le könnyeidet ? Mikor olvashatom szemedben, hogy nem átkozol azért, hogy enyém lettél? íme, most tudom, mennyi kínt képes elbírni az ember kebele, tíz hete nem tudok semmit sorsotokról és mégis megbírtam az életet. De miért ? Mert reménylek. De oh! csak egy sort tőled s életem felét érte adnám. En teljes biztonságban vagyok. A téntával írott sorok mind igazak. Kevés hetek alatt Londonban leszek azon kilátással, hogy még hazámat megmentem. Terveimet, kilátásaimat nem merem leírni, hogy kezébe ne kerüljön hazám hóhérainak. Ne átkozz meg engem angyalom! Szeress, kit én oly mondhatlanul szeretlek. Hát gyermekeink! a kedves angyalok. Isten! Isten, be nehéz sorsot mértél reám!! Meddig bírom még sorsomat, nem tudom s azért gyermekeinkről minden esetre gondoskodni kötelességem vala. Ezért adtam Guyonnak (ki már Konstantinápolban van) egy példányát az ide zárt oklevélnek

1 s irántad írtam Angliába,

2 hol az egész nemzet a legmelegebb indulattal van irántam. Ah, hogy találjanak e sorok egésségben s jó reményben. Ölellek gondolatban forró érzelmével téged a világon mindennél forróbban szerető szívemnek. A síron túl is hű Lajosod. 1 Okt. 8. N. M. Közölve Jókai—Bródy—Rákosi i. m. 449. 1. a L. 24. számot.