Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

megszűnt, mint már mult postával küldött levelemből tudod. Hála Istennek, mondom, mert egyébként mindazon okok, melyeket velem közöltei, a dolgon nehezen segíthettek volna, amennyiben, mint hiszem, felteszed rólam, hogy azon kellemetlen alternatívát nem közöltem elébb, mintsem mindazt, amit azon eljárás ellen felhozni lehetett, megkísértettem volna és hogy levelemet csak akkor írtam, midőn a törökök azt mondták, mindezt tudjuk, de nincs bátorsága a többségnek ellentállani, a gőzhajó indul, ha ön nem ír, ön fog felelni azokról, mik történhetnek. Ekkor írtam és ha újra előállana az eset, ismét megtenném. Mit tettem volna magam azon helyzetben, ez más kérdés, de magam a veszedelmen kívül lévén, mások életével ós ami több, szabadságával, a nagylelkűt játszanom nem szabadott. Tudom, hogy az őszinte szóért nem neheztelsz és azért megvallom neked, hogy a nagyvezér és a követekhez, de különösen az elsőhöz küldött leveledet célirányosnak nem tartom és ha hozzám küldötted volna, saját felelőségemre legalább újabb utasításodig át nem adtam volna; a levélből t. i. úgy látszik, mintha a Porta tette volna azon kellemetlen alternatívát, — kiadás vagy áttérés, — a dolog nem úgy volt, a Diván többsége föltétlen kiadást akart; a Diván minoritása és azok közt a nagyvezér, a veszedelemre akart figyelmeztetni, melytől megmenthetni nem hitte magát képesnek, egyszersmind tudatván az egyetlen módot, melyet a megmentésre látott. Egyébiránt a felelet igen jó, csak a motivatio nem az. Ami a követeket illeti, hidd meg, ha a szultán meg nem ment, ők meg nem mentettek volna. Sir Strattford, az, aki többet tehet a másiknál, elveszettnek mondotta az ügyet ós nékem is azt tanácsolta, mentsem meg magamat, levele előbbi dátuma az Izlamismustól megmentett volna, de a kiadástól nem.

1 De hála Istenek, ennek már vége van, — tehát inkább arról szólok, mit lehet most várni a követektől. Azt elemi, hogy szabadon bocsássanak jelenleg, vagy inkább szabadon bocsájtásodat kérjék, — lehetetlen. Nem egyszer kértem már, de hiában. A Porta azt felelte az orosznak, hogy ki nem ád, hanem a török birodalomban fog megtartani, — abban tehát, hogy szabadon boesájtatnál jelenleg, szótöróst és provocatiót látnának és azért, mondják, nem tanácsolhatják. — Most tehát várni kell Fuat effendi jelentését Pétervárról. En azt hiszem, hogyha háborút nem akar az orosz, mi nem valószínű jelenleg, nem fogja ellenezni azt, hogy szabadon elmehessenek a fő emberek, mert azt hiszi és úgy gondolom, ebben igazsága van, néhány ember Törökhonban, egy-kettő török szolgálatban, nagyobb kárt tehet neki, mint az egész emigratio Angliában. Az egyetlen kivihető jelenleg, hogy a Konstantinápolyba jövetel megengedtessék; ezt is azonban mindeddig kieszközölni nem lehetett, reménylem azonban, hogy 1 Zavaros kifejezés; nyilván Canning szept. 2-iki vigasztaló levelére céloz, mely még a kiadatás kérdésének komollyá válta előtt kelt. L. 22. sz. közlést.