Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

Ily pretensióval tehát az orosz ellenében oly gyengeséget áruland el a Porta, hogy jövendőben bátran fog rajta packázni. Anglia és a franciák sympatiáját pedig végkép elveszti, mert 4—5000 embernek török vallásra halálfélelemmel kényszerítése oly szörnyű dolog, mit a keresztény Európa soha meg nem. bocsátand. Hát móg Magyarország! dühbe jön a török ellen, mely, kormányzóját halálba küldé, többi hü fiait pedig hit megtagadásra kényszerítette. Ha egy ily renegát magyar-török seregek: élén mutatná magát Magyarhonban, a nép körmeivel tépné szét. „Egyesülni kell", azt mondják, — igen, de ez nem egyesülés, ez örökös harag és bosszú magva. Nagylelkűnek lenni a mének vő magyarok iránt, ez az egyesülés módja; kegyetlennek lenni annyit tesz, mint lerontani a törökök iránti azon szimpátiát, melyet ón. nagy bajjal építettem. Ha nem kényszerítenek ily irtózatosan, az egyesülés valószínű — s lehet így Magyarország, magyar fejedelemmel török souzerainitás alatt — és török-orosz háború esetére, ha én 15.000 törökkel Erdély szélén megjelenek, 100.000 ember kél fel szavamra, de ha engem a Schafottra, társaimat a Moschébe küldik, 100.000 ellenség kél fel a török ellen. Az én véremből Magyarhonban, melyet a török elárult, nem barátjai, hanem bosszuló angyalai támadandnak. A Portának ezen lépése tehát több mint bűn, — hiba. Es mennyire kompromittálja a szultán személyes becsületét,. — mert megszegeti azon pártfogási assecuratiót, melyet nevében kaptunk, mielőtt törökföldre léptünk volna, — revokáltatja vele a kiadásunk iránti tagadó választ, — melyet az orosznak és Ausztriának immár adott. 4. Lehetetlennek hiszem, hogy ezen okok ne győzzenek, — azért csak légy szíves az angol és francia követekkel egyetértőleg a humanitás nevében folyvást protestálni és Angliába eleresztésünket sürgetni. 5. Ha mindazáltal szíves igyekezeted e részben sikertelen volna, részemről s Batthyányi, Perczel és Mészáros részéről, — nem látom szükségét a tagadó választ most kimondani, — hanem csak azt sürgetni, vigyenek Konstantinápolyba, hadd lássuk: a) minő garantiát nyújtanak, hogy akik elfogadják a feltételt,, ki nem adatnak, ha a muszka, látván a Porta gyengeségét, követelendi; b) lesz-e akarat minister változás esetére is, (mert ezen kényszerítés után a ministeriumnak bukni kell), ós ha akarat volna, lesz-e erő az áttérőket kinem adni; c) minő garantia nyújtatik, hogy éhen nem vesznek el az. áttérők; d) látnom kell háromolhatik-e valamely haszon ezen alacso-