Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

Confidentialiter tudósítalak, hogy az életet sok ember szeretvén, a legnagyobb rész, ha kényszeríttetik, el fogja fogadni a borzasztó mentőszert. Én nem. Soha. — Magyarország kormányzójának nem szabad nemzete becsületét lealacsonyítani. Kossuth Lajos pedig, kényszerítve, ily áron életet nem vásárol. En a vesztőpadot választom, — ha más választás nem leszen. így Mészáros is. De ezt nem szükség most megmondani. A nagyvezérnek csak annyit írtam, (mint a csatolmányból láthatod,) hogy itt magamat el nem határozhatom, hanem Konstantinápolyba kérem magamat vitetni, mert társaimnak, kik a feltételt elvállalandják, tartozom biztosítékot szerezni, hogy meg nem csalatnak. Egyébiránt úgy írok neked, mint egy haldokló. Remény nélkül. Ki számadásomat az élettel bevégeztem. Mindazáltal kötelesség érzetből következőkre kérlek: 1. Ha magad a szultán elibe nem eresztetnél, igyekezz az angol és francia követeket reábírni, terjesszék elé személyes audientiában a szultánnak: hogy miután az ő nevében adott oltalmi igéret alapján jöttünk Török földre, kiadatásunk nem többé politikai, hanem az ő személyes becsületének kérdésévé válik. 2. Támaszkodj az angol és francia követek befolyására. Éreztesd velők, hogy ha e kérdésben győzni hagyják az oroszt s megengedik, hogy 5000 keresztény törökké lenni, vagy meghalni kényszeríttessék, lehetetlen, hogy ez ellen az angol s francia nemzet utolsó emberig fel ne zúduljon irtózatosan. 3. Nagyon szomorú volna, ha minister változási intrikáknak esnénk áldozatul. Légy szíves Resid pasának megmondani, hogy ha az ő ministeriumát ellenségei a kiadásra kényszerítés által megakarják alázni s lehetetlenné tenni, ez ki nem kerültetik azáltal, ha áttérésre kényszerítenek, mert oltalom ily kényszerített áron, — la bourse ou la vie, vagyis inkább l'honneur ou la vie modorban, szintoly lealacsonyító lépés leszen, amellett hogy egész Európát a méltó indignatio dühébe hozza. Van más helyesebb mód a ministeriumnak erőt szerezni s a mód az, hogy az angol és francia követek ellenkezésére támaszkodjék, mit annál inkább tehet, mert tulajdon azon török tiszt, mely leveledet hozta, egyszersmind a két követtől is hozott leveleket, melyekben teljes szimpátiájukról s közbenjárásukról biztosítanak. Második mód, hagyjanak minket, leginkább kompromittáltakat, mihamarább elutazni angol útleveleinkkel (melyekkel bírunk) Angliába, akkor a kérdésnek vége van — s hadat bizonyosan nem izen az orosz miattunk, ha különben is izenni nincs mindenesetre elhatározva. Ha pedig erre el van határozva, kiadatásunk sem fogja akadályozni, hanem igenis a török becsületét s az irántai szimpátiát semmivé tenni.