Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Második fejezet A viddini levél

Kossuth, az első időkben elég gyakran és nagy kísérettel járt fel a pasához megbeszélésekre és a török keleti dísszel viszonozta a padisah vendégének látogatását. De a pasa udvarias arcvonásai mögött hamarosan félelmetes jeleket lehetett gyanítani. A menekültek fejei azt vették észre, hogy őrizetüket alattomban egyre erősítik és szigorítják. Majd újabb török csapatok vonultak Viddinbe és körülzárták a Duna mezején a menekültek sátortáborát. A főbbek a várban lakhattak, magánházaknál. Kossuthnak a pasa egy rendőrtisztnél jelölt ki szállást, mit magában is rossz jelnek tekintettek. Harmadmagával lakott Kossuth egy tágas, de rozoga, bútorozatlan szobában. A fal mellett húzódó lócákon vetették meg éjjelre fekhelyüket. Többször kérte a pasától kényelmesebb elhelyezését, de az csak halasztotta a dolgot. A menekültek ellátása is igen hiányosan ment, valószínű nem rosszakaratból ugyan, de azért ez is hozzájárult ahhoz, hogy a törökből kiábránduljanak. Suttogták, hogy a pasa újabban sokat van együtt a viddini osztrák konzullal. Egyik nap felbukkant, mint régi ismerős, a krajovai „nagyígéretű" pasa is. Most már a tolvaj melléknevet adták neki a menekültek és igen felháborodtak és tiltakoztak, amikor kitűnt, hogy a menekültek podgyászának átkutatására küldték őt ide. A szent koronát kerestette az osztrák a menekülteknél. A török romlottságnak számos jelét vették most már észre, melyek a szíves fogadtatásnak minden kedvező hatását lerontották, így például a Dunán való átkelésnél Viddin előtt elszedték a magyar tisztektől összes lovaikat, azzal, hogy külön szállítják majd át azokat. A következő napokban már török tisztek alatt ismertek rá paripáikra volt gazdáik. Végül pedig egybehangzó tudósítások jöttek Sztambulból, hogy a Porta erősen ellenáll ugyan az orosz-osztrák követelésnek a kiadatást illetőleg, de ígéretet tett, hogy a menekülteket a birodalom belsejében, vagy Kandia szigetén Örökös őrizet alatt fogja tartani. Mint pókháló foszlott szét az ilyen hírek hatása alatt minden remény. Bármennyire bíztatták is Kossuthot a sztambuli jelentések a török jóakaratával, mentegették a nehéz helyzettel, melybe a Porta az északi hatalmakkal szembe került, ezek a hírek a magyar ügy európai értékének olyan semmi voltáról tettek tanúságot, amire még a legkeserűbb sejtelem sem gondolt eddig.