Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

Néha idilli völgyekbe jutottak: „Mint ifjúságunk tündérálma", — mondja Egressy. Majd elhagyatott sziklatetőkre, orgonasíp módjára sorakozó sziklaromok közé. Rettentő mélységek fölött vigyázva kapaszkodik fel a menet, mintegy megsemmisülve az óriási környezettől. „Jöjj és csodáld, amit nem értesz: az iszonyú szépet!" — így szól a sziklarengeteg Egressyhez. „Mi vagyunk a nagy, az örök, a végtelen, látható alakban." Ez á hatalmas változatosság Kossuthot testileg-lelkileg megújíthatta; kiszabadíthatta a tervek, gondolatok és vágyak közül, amelyek máskor állandóan őrölték idegeit és amelyeknek rabja volt hosszú időkön át. Egy pillanatra visszatérhetett az életnek természetes anyai ölébe. Es valóban úgy is figyelhetjük meg, hogy Kossuth e napokban ismét jogot érzett a gondtalan örömökre. Egy-egy pillanatra talán ridegnek és természetellenesnek is érezte rendes életét, a gondok és törekvések szakadatlan malomzúgását. Minthogy a véletlen folytán épen elindulása előtt érték őt a legszebb hírek, amelyekre egyáltalán csak számíhatott, amúgy is azt érezhette útjában, hogy diadal és dicsőség felé halad. Többnyire Batthyányék társaságában utazott, kísérve pár bizalmas emberétől. Az őstermészetből néha ősi hegyivároskákba szálltak le pihenőre, mint Plevnán, majd Tirnován, mely „gránitromok halmazán mint légi város áll, vagyis inkább függ." E helyeken több napot töltöttek és Kossuth apróbb kirándulásokra indult. Rendszerint az ifjú Dembinskinót vitte magával, akinek az útra hintóját amúgy is fölajánlotta. Az ifjú hölgy bájos és okos szőke fejéből gondtalan tréfák támadtak, néha csipős szellemességek, melyek naiv lelkesedését Kossuth és az ügy iránt üdítően váltották fel. Plevnán, Rákóczyra gondolva, felsóhajtott némely emigráns. De általában véve mindenki fölül érezte saját sorsát a kuruc fejedelem szomorú történetén; nem gondoltak arra, hogy Rákóczyék is reméltek, míg éltek. Kossuth meglátogatta itt az utolsó temesvári pasának sírját is. E pasa felesége magyar grófnő volt és Kossuth a török kalauz előtt tréfásan mutatott Dembinski grófnőre, ki szintén temesvári leány volt: íme, ez a grófnő utóda a pasa feleségének. Tirnaván a kormányzó pasa esti ebédre hívta meg az előkelőségeket. Az emigránsok segítségével európai módon terítették meg az asztalt; az inasok serégét is európaiasan Öltöztette fel a