Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

pasa, fehér keztyűkkel. Ö maga is késsel, villával evett, még a szőlőszemeket is villára tűzte. Az udvar égő szurkos kosarakkal volt kivilágítva és a katonazene operákat, de magyar dalokat is játszott. Kossuth beszédet mondott az asztalnál. Ügy látszik, a népek felszabadulásáról, Törökország és egyúttal a balkáni nemzetiségek jobb jövőjéről, mert Szőllősy szerencsének tartja, hogy a felszolgáló személyzet nem érthette meg a beszédet. Szöllösy gúnyolódó leírása szerint a pasa zavarban volt a töröknél nem szokásos szónoki hév láttára és gyöngyöző kerek képéről a pipa után való vágy rítt le a hosszú beszéd alatt Kossuth bizonyára tisztában volt azzal, mikor beszédre állott föl, hogy ném számíthat lelkes hatásra, hiszen tolmácsolni kellett szavait, de nem akart egy alkalmat sem elszalasztani, amikor jelentékeny török személyiség előtt fejthette ki a jövendő Keleteurópa alapelveit. Szőllősy fordította a beszédet törökre, de Kossuth igen méltatlankodott, mert csak szűkszavúan ós általánosságban adta annak tartalmát.

1 Kossuthnak csak egyetlen levele áll rendelkezésünkre az utazás idejéből, mely közvetlenül tájékoztathat arról, hogy miként gondolkozott ő politikai helyzetéről ezekben a röpke boldog napokban. Sietve, térdén írta ezt a rövid levelet Andrássynak, kit Magyarország rendkívüli követének címez. Főként azért írta, hogy Andrássyt előre is figyelmeztesse Stein tábornokra, most már Ferhát pasára, aki a többi renegáttal együtt két nappal előtte járt. Attól tartott Kossuth, hogy Stein megelőzi őt Sztambulban, vagy hogy kalandor ravaszságával és hízelgésével máris a török bizalmába kerül, mire ő megérkezik. Figyelmezteti hát Andrássyt, hogy a renegát tábornok jellemtelen ember, kit jól használhat ugyan a Porta a vezérkarban vagy a mérnökkarban, mert igen tanult és tehetséges, de akit semmiféle bizalmas tanácsba nem szabad felvennie, mert kimondhatlan intrikáns. Ha ellenünk intrikálna, — írja Andrássynak, — mert hisz kapható erre, vágja csak el útját idejében. Reméli különben Kossuth, hogy Sumlán rövid ideig marad csak; mindazonáltal írjon Andrássy oda is tudósítást a politikai helyzetről. „A magas Porta", — írja aztán még sietve, — „oly nemes nagylelkűséggel bánik velünk, hogy mindenképen tolmácsolhatod előtte azt, mennyire érzem a hála kötelezettségeit vele szem1 Szőllősy i. m. , . ,