Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Hatodik fejezet Sumla
is felejthetlen hatást tettek rá. Semmiféle kiábrándulás és csapás sem tudta eztán ezek felemelő emlékét teljesen elmosni benne. A török katonai kíséret udvariasságban és hódolatban nem ismert határt. Megesett, hogy az előkelőbb emigránsnak szinte védekeznie kellett az ellen, hogy a kíséretére rendelt török tiszt ne segítse szolgálatkészen lehúzni sáros csizmáját. Figyelt ugyan arra a török, hogy senki se távozzék el a menetből, de inkább védelem, mint őrizet színe alatt. Lovaikon nyulak után ugratgatva mulattatták a menetet a török huszárok. Kétségtelen, hogy igen magas parancsra vették körül Kossuthékat ezzel a nagy figyelemmel. Zia pasa virágos nyelven írt levelet adott velük, melyben a sumlai hatóságoknak e magas parancsra való hivatkozással kötötte lelkükre a menekültek szíves fogadtatását. A magyarok, — mondja e levélben Zia, — Kossuth ő méltósága, a Batthyány-házaspár és más előkelők vezetése alatt, saját kívánságukra szállíttatnak Sumlára. rf A magas szultáni vendéglátás parancsa a legfelsőbb szultáni irádóból származván, Nagyságod a legnagyobb gonddal egyenlítsen ki minden nehézséget ós sem előkelő, sem kicsiny személyekkel szemben ne essék hiány a hízelgő bánásmódban, nyugalomban, tökéletes tisztelettel őrizvén őket a megbántásoktól. 01 Az előkelőbbek kisebb csoportját különválasztotta a török a nagy karavántól, hogy kényelmesebben utazhassanak. Csak egy-egy nagyobb pihenőállomáson találkozott újra össze az egész magyar emigráció. Kossuth egy esztendő észbontó eseményei után most először jutott igazi pihenőhöz, mit azonfelül a remények édessége is kísért. Újjászületését gyönyörűséggé emelte a szabad természet, amelyben most hetekig mozgott, vidám csodát látva mindenben. Pár nap alatt elértek a Balkán-hegység vadregényes tájaira. Nagy hómezőkön sietett át Kossuth kis csoportja, mit váratlanul napsütötte viruló zöld pázsit váltott fel. Ismeretlen, hirtelen támadt patakokat, tavakat kerülve, haladtak fölfelé, ahol a természet még úgy áll, mint teremtéskor. A fennsík hómezőjéről a hegytetők hatalmas sorozata tárult elé, a végtelenség gondolatait ébresztve a parányi emberben. Alig van a magyar emigráció naplóírói között olyan, aki lelkesedve ne írt volna e fáradságos út részleteiről. 1 Nov. 1. N. M. Zsinka F. úr fordítása.
