Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

A Londonban és ßouthamptonban folyt dolgokról még nem merek ítéletet hozni. A helyzet nehéz. Remény leni akarom, hogy az úgy használtatott föl, amint szent ügyünknek az európai szabadsági pártéval ugyanazonos érdeke kívánja. Büszkék lehetünk az angolhoni ünnepélyekre. E dicsőség nem egy emberé, hanem hazánké. Kossuth neve alatt a szent magyar ügy, meg annyi hősi tett, meg annyi vértanú magasztaltatik. Ezt bizonyosan tudja-érzi ő is! De a mit különösen éreznie kell neki s éreznünk mindnyájunknak — az miként főczélunk — nem ünnepélyekbe részt venni, hanem az abszolutizmus elleni európai irtó háborúra készülni. Természetesen igen rossz volna az angol sympathiákat magunktól ellöknünk, de az európai democrata párt rokonszenvét magunktól ellökni szerintem öngyilkosság volna! Ügy látom, hogy Kossuth azon beszédéből, melyet a southamptoni mairenél tartott, s melyben forradalmunk történetének rövid vázlatát adta, némely részletei elmaradhattak volna. Azonban meglehet, hogy azon hírlapok, melyeket olvastam, ama toasztot nem híven adták. írd meg kérlek nézeteidet. Azt tudod, hogy bizalmaddal vissza nem élek. Én szeretnék Kossuthtal mehetni. Tudod, hogy baráti érzéssel érzeltettem iránta. Mindenkori elveimet azonban nem áldozandom föl soha, s ha tőllem vak engedelmességet, vagy a mi ugyancsak erre megy ki s mit leveledben említél, föltétlen csatlakozást követel, úgy utaink eltérnek. Isten veled! kedves barátom. E levelet csak neked írom. Válaszomat vetted már úgy-é? Írj minél elébb! Ismered nézeteimet, ne tűrd, hogy reactionariusnak vagy aristocratának vagy más illyenfélének állítsanak engem. Ha illyesmi történnék, számolok reá, hogy tudtomra adod. Most Isten veled! Köszöntsd minden barátainkat. Hű szeretettel ölel holtig hű barátod Teleki — Bunbury.