Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

II. Anglia és a magyar ügy

PULSZKYÉK ÉS A KÜLFÖLDI EMIGRÁNSOK. 65 Kinkel és Schurz, az „egyedüljáró", illetve pártonkívüli szocialista, bár a mérsékeltek felfogását vallották, azonban elkülönítették magukat társaiktól. Velük szemben viszont Willich valóságos radikalista volt. Hasonlóképen szélsőségre hajlottak a badeni Siegel és Goegg is. Nyilt kommunista elveket azonban csak Marx és Blind vallottak, akik éppúgy támadtak minden polgári államrendet, mint ahogy maró gúnnyal ostorozták más véleményű emigráns társaikat. Tausenau, a bécsi demokrata vezér német elvbarátaival, Oppenheimmal, Formessel és Fränkellel együtt Willichhez állt legközelebb, de azért különállását mindig megtartotta.

77 Különben a német emigránsok majdnem valamennyien szóval és tollal harcoltak eszméikért. A porosz Lothar Bucher honfitársaitól szintén elkülönülve élt és hazatérése után Bismarck legbizalmasabb munkatársa lett. A magyar emigráció e politikai káosztól egyelőre távoltartotta magát ós szívélyesebb kapcsolat csak a mérsékeltebbekhez fűzte. Így Pulszkynak mindig szívesen látott vendége volt Moritz Hartmann, aki a frankfurti parlamentben oly meggyőzően interpellált ügyünk mellett és később Petőfi-fordításokkal foglalkozott.

78 Különben Pulszky állandó kapcsolatot tartott fenn Palmerston reformklubjával, melyet liberális képviselők látogattak, E klub vezetői közül Norton, Moore, Fox, Wood és Bowles még 1849 nyarán beléptek a londoni magyarbarátok egyesületébe és sorsunkat bukásunk után is érdeklődéssel kísérték. Igazi benső barátaink voltak még Lord Dudley Stuarton, a magyar segélyegylet elnökén és Cobdenen kívül, Lord Landsdowne pecsétőr és miniszter, valamint Cockburn, a későbbi Lord Mayor is. Mint ahogy Pulszky Londonban, úgy Párizsban Teleki volt Világos után a menekültügy reprezentánsa. Ez utóbbi azonban gyenge szervezete miatt nehezen bírta el a sok izgalmat, mely Kossuth és társainak bizonytalan sorsa miatt elfogta. Sokat fáradozott, hogy az angol kormány a franciával egyetértve lépjen közbe a portánál, nehogy ez utóbbi az osztrák-orosz nyomás 77 Feljegyzések az emigrációról. H. Pol. Interna I. 1851 Ad No. 754/G. HHStA. Wien. 73 A. A. 1880. HHStA. Wien. Jánossy: Kossuth-emigráeió. I.