Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
Okirattár
És én, ki egész életemben imádott nemzetem érzelmeinek, vágyainak, óhajtásainak megtestesült képviselője valók, én, ki nem magamban, hanem nemzetemért, nemzetemnek, nemzetemben élek csak, én, kinek minden érverése csak azon szívnek lüktetése, mely népem keblében ver, én a lefolyt nehéz két év alatt nemcsak hazánk minden sebeinek, nemcsak népeink minden szenvedéseinek öszpontosult fájdalmát viseltem keblemben, hanem viseltem még a hontalanság kimagyarázhatlan kínait s viseltem a hontalanságban ázsiai fogságot, melyet a világ zsarnokai azért készítettek számomra, mert bennem a magyar nemzet bosszuló -erejét rettegik. De adjunk hálát az Istennek, hazámfiai! Mondjátok velem istenfélő áhítatos lélekkel „Amit az Űr teszen, az jól vagyon; -csudálatosak az ő útjai, legyen áldott az ő szent neve!" Hazámfiai! tekintsetek életemre, mely egy nyitott könyv gyanánt áll előttetek és lehetetlen abban Isten ujját nem szemlélnetek [.. .], 3 hogy [.. .] 4 veszélyeken keresztül nemcsak csodálatosan megtartott, hanem minden csapás alól nagyobb és nagyobb erővel engedett felemelkednem, minden csapás után hazámnak, népemnek s az emberiségnek többet és többet használnom. — így volt ez a múltban mindig, így van ez most is. Ellenségeim, kik egyszersmind hazánknak, a szabadságnak és az emberiségnek ellenségei, az ázsiai fogság által engem meg akartak semmisíteni, vagy legalább tehetetlenné tenni arra, hogy hazámnak s az emberiségnek használhassak. S íme éppen fogságom lett eszköz arra, hogy erőm, tehetségem, munkásságom meggyarapodjék s többet és biztosabb reménnyel tehessek hazáért és szabadságért, mint máskülönben valaha tenni reménylhettem volna. Íme én Magyarországnak árulás és az orosz-osztrák egyesült hatalom által száműzött kormányzója — Olaszországnak egyik kikötőjéből, az amerikai lobogó oltalma alatt, az újvilágnak egy hatalmas hadihajóján, melyet az Amerikai Egyesült Statusok Congressusának parancsára a washingtoni praesidens küldött számomra — kezdtem meg írni hozzátok, nem a búcsúnak, hanem az üdvözletnek ez első biztató szavát, melyet nemsokára tettek követnek. 3 4 Olvashatatlan szövegrészek. Jánossy: Kossuth-emigráció. I.
