Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
Okirattár
benne elég erkölcsi erő — mit igen hiszek — kiragadni magát e süllyedésből, úgy ő ott legtöbb hasznot tehet, a hol van. A szabadságban vagy ott künn a M[akk] vezérlete alatt más is szolgálhat. Szabadon vannak sok, igen sok jeles tisztjeink, tüzérezredesek, kik csak egy kis pénzsegélyt kapjanak, szívesen kimennek. Beküldött M[ak?k] továbbá mintegy 2 ívre terjedő iratokat, ezeknek nyomtatását s a nép között leendő kiosztását parancsolja. Én félretéve minden más tekintetet, legyőzve egyéni aggodolmamat teljesítettem volna örömest a kormányzó meghatalmazottjának parancsait, ha képes lettem volna! De számíts fel kérlek ezen rendeletnek csak egyszerű teljesítését is és látni fogod miszerint 3—4, sőt talán többezer ftnyi áldozatok nélkül mindezt teljesítni lehetetlen. Számítsd fel az ebből kifolyó lépések terheit, mert ily fellépés után hátrálni az ügy kockáztatása nélkül többé nem lehet. Számítsd fel következményeit, mert a nép közé dobott proklamációk rakéta gyanánt gyújtanák fel az örömében hallgatni nem tudó magyarnak reményeit, elleneink dühét, üldözését, a páratlanul rendezett kémrendszer figyelmét, szóval mindazt, mi az ügyet már csirájában veszélyeztetni s a kívánt sikert már megelőzőleg meghiusítni képes volna. De ki kell számítani legfőkép az erkölcsi következményeket, melyek belátásom szerint s a jók tanácsából ezt teljesíteni tiltják. Az ideküldött proklamációk eredetijét adasd át magadnak F[igyelmess]y által s ha átolvastad, ítéld meg, szabad és lehet-e te és a nemzet históriai dicsőségét, a szabadságharcunkat jellemző humanitást, ily kifejezésekkel beszennyezni „megpörköltetem, kutyának dobatom 11 , továbbá [.. .]* stb. Az én lelkem össze van forrva népünk lelkével, mely legnagyobb dicsőségét helyezi abban, hogy Európa tisztelettel méltányolja a magyar nemzet jellemét, mely megbukott bár, de elleneinkéhez hasonló fegyverrel nem vívott soha! S az én lelkem undorral fordul el ilynemű fenyegetések és kitételektől. — Úgyis csak forr a nép dühe, az első kitörést jellemző istenítéletek úgy is borzasztók fognak lenni. Nem szükség a vezéreknek a tüzet szítogatni. Az úgyis csak egy kis szellőlengést véve, nyugot, vagyis délnyugot felől, a szerepek megfordultak. A ve1 Trágár kifejezés.
