Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

zéreknek nem agitátoroknak kell lenni, különben kisiklik kezükből a gyeplő. így áll most a haza. Ezt tartottuk szemeink előtt, midőn egy év előtt megkezdtük az organisatiót, mely a mostaninak alapjául szolgálhat. Célunk volt megásni a csatornát, melybe vezetendő legyen a nép szenvedélye és az események hatalma. Jelszavunk volt „készüljetek az engedelmességre", midőn felhívtuk erre a hazafiakat, kimondtuk nekik, miszerint positivitást nem adhatunk még nekik; tekintsék felhívásunkat csak úgy, mint midőn a katonának azt kiáltják: „Vigyázz! igazodj!" A parancs ezután eljövend, ha kész lesz az engedelmesség. Nézetem szerint ilyes azonban hibás lehet. De annyit bizonyossággal mondhatok, hogy a nemzet tőled nem azt várja, mit M[akk] ír s ki így szól hozzá, annak ismét nem fog hitelt adni, mert szavaiban nem látja a te szellemedet. Azt szinte bizonyossággal mondhatom, az első proklamációnak, mi a hazába bejön tőled, egyenesen a te tolladból kifolyónak kell lenni, hogy hitelt nyerjen, mert a nép ismeri és imádja a te stylusodat. Minden egyéb úgy fog járni, mint az eddig megjelent proklamációk, hogy semmi sikerük nem volt, mert a nép csak egyedül neked hisz. Továbbá, a nép okos ós óvatos. Sokszor megcsalták, most már nem engedi magát ámítani. De engedj még egyet megjegyeznem. A beküldött iratok nemcsak szellemük, de kiterjedésük miatt sem jelenhetnek meg a közönség előtt. Ezek tájékozásul szolgálhatnak az organisatornak, de a népnek ennyit és ily részletesen mondani csak akkor lehetne, ha az ország organisálva lesz s a hálózat a terjesztést biztosítja, Előbb fegyver volna a rosszakarat és elleneink kezében. Futólag említettem a másik lapon a hálózat szót. Engedd meg, hogy erről is bővebben szólhassak, mert ez bázisa minden lehető sikernek. Te M[akko]t reorganisatornak nevezted ki s ő elvállalta anélkül, hogy erejét megmérte volna. Neki igen sok esze, még több tudománya és lelkesedése van, de nincsenek összeköttetései! Ez nem az ő büne. Ő e hazában előbb mint cs [ászári] katona, később mint egy vár védelmére szorított honvéd, utoljára mint fogoly és bujdosó élt. Mindenik esetben isolálva a nép életétől, ö a nemzetet nem ismerheti, csak egyeseket ismer s ezek között is csak azt és akként, hogy valaki neki jót tett vagy jótéteményét tőle megtagadta. Ez ismét nem saját nézetem, ezt