Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

levelére. Most azonban már ajánlatát küldte, hogy szívesen ki­megy a maga költségén és én hát csak azt feleltem neki, csele­kedjék tetszése szerént, az útat, melyen kimehet ismeri M[akkJ leveléből. Útja könnyebbítéséhez nem járulhatok, járulni nem akarok, mivel őt tiszttársai úgy forradalom alatt, mint azóta gyönge, hogy ne mondjam, kétes jellemű embernek festették. Én pedig csak erős ós rendíthetlen jellemekkel akarok összekötte­tésben lenni. Állásom nehézsége megkívánja tőlem a leg­nagyobb óvatosságot. A másik, kit M[akk] kiküldeni kért, R[ózsa]fi volt, kit előbb szinte nem ösmertem s kit a fonal me­lyen M[akk]ot kereste, végre házamhoz vezetett s kivel (több napokig csak lassan, úgyszólván cseppenként közölvén egymás­nak titkainkat) mindenről értekeztem s örömmel tapasztalom, hogy szellemedet tökéletesen felfogván, neked és M[akk]nak, de neked mindenek felett híved és bizalmatokat fiatalkora mel­lett tökéletesen megérdemli. Mikép találta a hazát és mikóp minket itt majd ő fel fogja neked jelenteni. Ezen első felszólításait M[akk]nak sem teljesíthetvén pénz hiány miatt tudósítottam őt és emlékeztettem helyzetemre, melyet ő jól ismert, hogy ily ós ehhez hasonló áldozatokra kép­telen vagyok „akár készpénzben, akár hitel által. Mindamel­lett futárja által megküldvén meghatalmazásodat, másolatban küldi egyszersmind a fentebb említett s idecsatolt levélkét is, szóbeli megbízásokkal, melyeket mint curiosumot ideírok: Lás­sam el F[igyelmessy]t, nőjét kit hozzátok szolgálatra rendelt, egy nyomdászt, egy oláht, egy horvátot, útiköltséggel és útleve­lekkel. Lássam el az általa a szabad csapatok organisatiójára beküldött egyént szinte pénzzel, ruhával, útlevelekkel, hogy föl­kereshesse azon 4 vezért, kiknek neveit F [igyelmess] y meg fogja neked mondani. Küldjetek továbbá embert, bármely áldo­zattal Kufsteinba, hogy Lukáts ezredest minden árért kiszök­tesse s ezt is küldjem ki utána. Lukáts egyébiránt nem Kuf­steinban, de Komáromban van, honnan a kiszöktetés nem volna ugyan lehetetlen, de most még bár szigorún, de tűrhetően bán­nak velük. Ha egy kiszöknék s még a legfontosbak egyike, a többi áldozatul esnék a bekövetkező szigornak s elzáratnék előttünk az út kapcsolatban lenni a várakkal. Lukáts fogsága által bár igen demo raliz ál ódott, nagyon iszik, de ha még lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom