Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

bizonyítom ezt: ti jól tudjátok őseink véres harczait a tatárokkal, törökökkel. Egy-egy osata tartott csak néhány óráig, csak félnapig, egy éjszakán át legfeljebb egy napig és mégis estek el 20—30—50— sőt 100.000 emberek. A mostani háborúinkban nem esik el annyi húsz csatában sem. Miért? Mert csak haszontalan ágyúzás, haszontalan puffogatás, hisz egy-egy 1000 emberből álló zászlóaljnak van 60.000 darab tölténye (patron), 100 zászlóaljnak van tehát 6,000.000. Egy esztendei háború alatt a zászlóalj 10, 20-szor is kap friss municziót. Ezt a municziót mind ellövik, ellőnek tehát 60—120 millió patronig és hány ember esik el? Tíz, legfeljebb húszezer ember. Hány golyó talál tehát? Csak minden hatszáz, csak minden ezerkétszázadik golyó. De talál ám a kard, mert ez támadó, nem védő fegyver. De kardunk nincs. Jól van, tudom, de van még egy hatalmasabb fegyver a kardnál is: ez a kés, a konyhakés, a bicsak. Fegyverkezzetek fel késekkel, botokkal. Senki sem hátráltatja, nem lehet a késeket beszedni. Feküdjön le az egész család késekkel a zsandár mellé, annak idejében temessétek el. A katonaság. Valamint a néphez, úgy a katonasághoz is külön prokla mácziók által szóiandok. Külön proklamácziók által a magyar, a német, az olasz, a lengyel, a cseh, a racz, a horvát, az oláh katonasághoz. Külön proklamácziókban a generális, törzs- és főbb tisztekhez, altisztekhez és a legénységhez. Külön proklamácziókban a tudományos testületekhez, a mérnök, a vezérbombász, mineur, sapeur, pionir testületekhez, külön proklamácziókban a gyalogság, a lovasság, a tüzérséghez. De ti mit tegyetek? Megmondom. A katonatisztek közt sok jó elem van, sok felvilágosodott, mívelt, okos ember, kik a dolgokat egészen másképen látják, mint tudatták velők három év előtt. Ezeket ki kell tudnotok és ügyünknek tökéletesen megnyerni igyekezni. Sokat tehetnek e tekintetben szinte felvilágosodott, művelt, okos magyarok. Még többet tehetnek a magyar nők, legtöbbet a magyar kisasszonyok. Egész nyíltsággal kell velők szólani. A harcz elkerülhetetlenségéről amúgy is meg vannak győződve. Adják becsületszavukat, hassanak másokra is, hogy egy polgári hábo-