Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
Okirattár
rúban részt nem veendenek. Lemondanák inkább, mintsem ismét bombázzák, legyilkolják a birodalom minden városát, minden ajkú népeit. Ezek mit sem veszthetnek, ha lemondanak. Tartani kell őket addig, még más életmódra adják magukat. Ők találandnak elég módokat. Ha szilárdabb jelleműek, egyenesen térjenek át. Szíves fogadtatásuk biztosítva leend, hisz ők is a testvérnépek fiai. Hasonlóan kell lenni a legénységgel, az altisztekkel, de vannak ám pedig sokan igen gazlelkű, ostoba tisztek is, akik nem tudnak egyebet, mint egy kicsit olvasni, kicsit írni, még kevesebbet számolni és exercírozni. Van ostoba, gazlelkű legénység is. Ez utóbbi tisztek természetesen le nem köszönhetnek, hisz miből éljenek. Nem tanultak semmit, sem nem tudnak semmit sem. Kénytelenek lennének napszámba menni. Ezek legnagyobb ellenségeink éppen, mert tudatlanok és ostobák. A tudatlan és ostoba tiszt mindig kevély, mindig hetvenkedő, mindig nagyurat akar játszani, noha nem az, mindig el akarja hitetni, hogy gazdag, noha egy krajcárja sincs, csak adóssága van. Mindenütt affektálnak míveltséget, noha míveletlen, goromba parasztok. El akarják hitetni, hogy minden leány őbelé, a szamárba szerelmes, noha megutálja őket [...]* még a magyar szolgáló is. Ezen és hasonló jelekből, tollaiból meg lehet ismerni a madarat, ők gyávák is. Az ostoba mindig gyáva vagy legalább közönségesen gyáva. Nem tudja miért harczol, ezekkel így bánjatok. Ezekkel így bánjatok, ezeket kompromittáljátok, de ne társalkodjatok velők. A mátkák, a kisasszonyok tagadják meg tőlők kezeiket. Mondják, hogy lehetetlen és nem szabad egy magyar nőnek egy oly tiszthez férjhez menni, házába fogadni, ki testvéreinket kész megölni. Én az ilyen kisasszonyokat mind megkorbácsoltatom és mint haszontalan [...]" kidobatom az országból. Csak viszonttorlás, hasonló fegyver leend. Ha ily ostoba tiszt házatokhoz jár, 1 veressétek meg, dobassátok ki az utcára és mondjátok [.. .]. 6 Ha ily tiszt házatokba szállásolva vagyon, ne adjatok neki semmit, semmit, de semmit. Ne fogadjátok szívesen, mondjátok, hogy meg vagytok győződve, hogy ellenségünk. Fizessetek meg mindent méregdrágán velők és a legrosszabbat adjátok nekik. Tisztán meg lehet nekik mondani,
