Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
IV. Amerika és a magyar ügy
CASS INDÍTVÁNYA A SZENÁTUS ELŐTT. 171 tűrjék el alkalomadtán maguk is a saját ügyeikbe — főleg a rabszolgatartás kérdésébe — való beavatkozást. Már pedig arról hallani sem akartak, hogy ebbe a „házi problémájukba" akárcsak saját északi szenátortársaik beleszólását is eltűrjék. Ezt a makacs elzárkózást csak akor értjük meg, ha a déli államok gazdasági berendezését ismerjük, mely megalakulásuk óta úgyszólván kizárólag a rabszolgamunkán épült fel. Engedmények e téren szerintük a gazdasági élet felborulásával fenyegetett volna. Abban viszont nekik volt igazuk, hogy az Ausztriával való diplomáciai viszony megszüntetésének gazdasági hátrányait nekik kellett volna viselniök. Jelentősebb kivitelük Ausztria felé csak a déli államoknak volt, melyek mintegy kétmillió dollár értékű gyapotot szállítottak a Habsburg-birodalomba. Sajtójuk máris panaszkodott, hogy a magyar rokonszenvet egyedül nekik kell majd károsodásuk által megfizetni. 78 A gazdasági kapcsolatoknak Ausztriával való zavartalan fenntartása a déliek között annyira meggyőződéssé vált, hogy azok a déli szenátorok, akik különben Gass javaslata mellett voltak a bécsi amerikai diplomáciai állás szüneteltetése ügyében, valamennyien az osztrák-amerikai kereskedelmi szerződés fenntartása mellett szavaztak, amikor erről a szenátus zárt ülésén tárgyaltak. 74 Ezen közhangulat ellenére is éppen a déli Mississippi állam szenátora, Henry Stuart Foote volt Cass indítványának legmelegebb pártolója, aki a demokrata párthoz tartozván, politikai barátját tisztelte Cassban és olyan éles beszédet vágott ki, mint 25 évvel előbb Dániel Webster tette, amikor a szenátusban Görögország függetlenségének elismeíéséért küzdött. Viszont a déliek között akadt az indítványnak leghevesebb ellenzője Henry Clay, Kentucky állam szenátorának személyében, aki reálpolitikai szempontból vette azt bírálat alá és Cass minden érvével szemben erős ellenérvet hozott fel. Ha a szenátus el is fogadná Cass indítványát — monda Henry 73 Hülsemann—Schwarzenberg, Rapp. No. 3. litt. A—D. Washington. 1850 jan. 20. HHStA. Wien. 74 Hülsemann—Schwarzenberg, Rapp. 25. litt. A—D. Washington, 1850 május 12. HHStA. Wien.
