Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
IV. Amerika és a magyar ügy
152 MANN JELENTÉSEI. Nálánál sokkal óvatosabb volt ítéletében az Uniónak a frankfurti kormányhoz küldött követe, Donelson, aki — miután értesült azokról a tüntető gyűlésekről, melyeket a magyar ügy mellett az Unióban tartottak — kérte Claytont, hogy addig ne ismerje el Magyarország függetlenségét, mielőtt tényleg bebizonyosodik, hogy Kossuth kormánya a hatalmat szilárdan meg tudja tartani. 25 Azonban az amerikai kormány rokonszenve a magyar ügy iránt nem maradt titokban. Augusztus közepén Bécsbe érkezett angol ós német lapok meghozták Breisach levelének és Clayton válaszának hírét, megtoldva azzal a mesével, hogy Washingtonban már hivatalosan is fogadták Kossuth kormányának követót. Nyilván az ottjáró Wass Samut léptette elő azzá a laptudósítók képzelőtehetsége. Ezzel egyidejűleg érkezett meg Bécsbe Haynau távirati tudósítása a világosi fegyverletételről, mely egyúttal Mann küldetésének végét jelentette. Mindamellett még szeptember végéig Bécsben maradt és részletes tudósításokat küldött a magyar függetlenségi harc összeomlásának okairól, valamint azokról a lehetőségekről, amelyek a Habsburg-monarchiában az amerikai kereskedelem részére kínálkoztak. Ez utóbbira nézve arra az eredményre jutott, hogy a független Magyarország sem tudott volna nagyobbszabású kereskedelmi forgalmat az Unióval lebonyolítani, mint amekkora a jelenlegi Ausztriának állt módjában. Magyarország főleg mezőgazdasági állam lévén, ugyanazt termeli, mint amit Amerika szállíthatna neki. Az olyan ipari termékeket pedig, amelyekre szüksége van, Európában olcsóbban szerezheti be, mintha azokat Amerikából vásárolná. Miután Mann Stiles szeptember 20-ára beígért visszaérkezését hiába várta, útrakelt Párizsba, ahonnét már nyíltabban írt benyomásairól, mint azt Bécsből tette, mert nem tartotta lehetetlennek, hogy ott Schwarzenberg gondosan figyeltette. 38 Mindezen elővigyázatosság azonban hiábavalónak bizonyult, mert utasítása előbb került Schwarzenberg elé, mielőtt ő maga 35 Donelson—Clayton, 1849 júl. 20. Clayton Papers, Vol. V. LC. Washington. 86 V. ö. 13. ez. jelentését Párizsból 1849 okt. 8-án. TJ. o.
