Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
88 PULSZKY PESSZIMIZMUSA. dött jelentései eléggé bizonyítják, hogy meg nem szűnt a porta ellentállását az osztrák követelésekkel szemben támogatni és még akkor is híven kitartott a diplomáciai harcban, amikor Auspick francia követ már kilátástalannak ítélte a helyzetet. 137 Canning állandóan hangoztatta, hogy a porta már megtette az osztrák-török egyességben vállalt összes kötelezettségeit: az egyéves internálás kétségkívül végetért és a rend Magyarországon már bizonyára helyreállt. Meggyőző érveléseinek és erélyének volt az eredménye, hogy a szultán végül is kötelező ígéretet tett Kossuthék közeli szabádonbocsátására. Ezzel aztán véget ért az a diplomáciai küzdelem, mely másfél éven keresztül annyi munkát adott az európai kancelláriáknak. Pulszky persze nem hitt abban, hogy a szultán valóban szavának áll. Ebben megerősítette őt az a hír, amelyet Lawrence-tól, a londoni amerikai követtől hallott. „Az abszolút kormányok terve az — írta később e beszélgetésről Kossuthnak 138 —, hogy a legközelebbi krízisnél ne légy Európában. Tudták, hogyha fogva tartanak, meg akarsz szökni. Ezért engedték, hogy nőd hozzád szökhessek, ezért küldték később gyermekeidet, ezért vetfeék rá az amerikai kormányt, hogy propozícióját tegye és tervük sikerült. Június vége itt van és te még mindig Ázsiában vagy. A mostani terv téged míg csak lehet, ott tartóztatni, aztán lassan Amerikába szállítani és, ha decemberben megjössz, megtiszteltetésekkel májusig ott elhalmozni.. Lawrence meglehetősen tisztán látta az eseményeket és a menekültügy hátterét, de aligha mondhatta Pulszkynak, hogy az amerikai kormány az európai hatalmak kívánságára határozta el Kossuthóknak Amerikába szállítását. Ennek az elhatározásnak — mint láttuk — Foote szenátor indítványa volt a mozgató rugója, aki javaslatát azzal indokolta, hogy az amerikai demokráciának nemcsak érdeke, de kötelessége is, hogy az abszolútizmus elleni küzdelemben elesetteket támogassa. A londoni diplomaták általában nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a Kossuth-ügynek. Egyedül az osztrák 187 Konstantinápoly, 1851 ápr. 17. No. 118. F. 0. 78. Confidential. His Observation on the Iradé, resp. release of the Hungarian Refugees. FRO. London. 138 London, 1851 június 24. KH. OL. Bpest.
