A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
10 BEVEZETŐ törtek, egészen Máramarosig. Mivel Galíciát és Bukovinát több mint egy éven át megszállva tartották az oroszok, egészen az 1915. májusi gorlicei áttörésig, ezért a közös hadsereg ezen tartományokból kieső csapatai veszteségének pótlására Magyarországról vezényeltek népfelkelőket.15 A Monarchia számára fő hadszíntérré vált orosz fronton hatalmasak voltak a veszteségek, még győzelmes hadjáratok idején is: 1915-ben, a gorlicei áttörést követő négy hónap alatt, míg a németekkel együtt az oroszokat kiűzték Galíciából, majd több száz kilométer mélyen benyomultak az orosz birodalomba (Varsóban német, Lublinban osztrák-magyar katonai kormányzóság alakult), a Monarchia hadserege félmillió katonát veszített, beleértve a halottakat és a hadifoglyokat.16 Az orosz veszteség ennek többszörösét tette ki, mintegy 2,2 millió főt, de egyelőre nem adták fel a harcot, és így a széles orosz front nagy erőket kötött le. Ráadásul 1915 májusában Olaszország is az antant oldalán lépett be a háborúba, így ettől kezdve a Monarchia csapatai már három fronton voltak kénytelenek helytállni. Szerencsére, 1915 őszén a balkáni fronton változott a helyzet: a központi hatalmak seregei legyőzték és megszállták Szerbiát és szövetségesét, Montenegrót, majd az albán hegyekbe menekülő maradék szerb sereget üldözve, Albánia nagyobb részét is elfoglalták. A magyar társadalom, a politikai élet szereplői, a parlamenti pártok és a sajtó - hasonlóan Európa többi hadba lépett országához - az első időszakban egyöntetű helyesléssel, tá- mogatóan, sőt örömmel fogadta a háború hírét. A mozgósítás elrendelése után olyan sokan jelentkeztek önkéntesnek, hogy elegendő felszerelés és fegyverzet hiányában egy részüket vissza kellett utasítani.17 A besorozott katonáknak a kormányzat a karácsonyra ígért hazatérés mellett földek juttatását is kilátásba helyezte. A jutalomföld ígérete rendkívül vonzó volt a parasztság körében, s ez nagy szerepet játszott a vidéki lakosság háborús lelkesedésének kialakításában. Mindenki egyetértett abban, hogy a trónörökös elleni merénylettel Szerbia olyan mértékben provokálta a Monarchiát, hogy ellene a katonai fellépés is indokolt. Továbbá minden jelentősebb belpolitikai erő - beleértve parlamenten kívüli szociáldemokratákat és a polgári radikálisokat is - egyetértett a kormánnyal, hogy Magyarország területi egységének megóvása létkérdés. Átmenetileg a parlamenti csatározások elcsitultak, minden ellenzéki parlamenti párt vezetője felfüggesztette kormányellenes támadásait. A háborús lelkesedés az elhúzódó háború, a veszteségek és a gazdasági nehézségek hatására már 1915 tavaszára alábbhagyott, a kormány és az ellenzék együttműködésében már jelentkeztek a repedések, amelyek erősödtek az év folyamán.18 A gazdaság és a társadalom háborús „átállítására", a hátország megszervezésére a hadviselő kormányok rendre törvényes felhatalmazást kaptak. Magyarországon erre az 1912-ben elfogadott ún. „kivételes törvények" teremtettek lehetőséget (1912. évi LXIII. te.: „A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről"). A háború kitörése után azonnal életbe léptették ezt a törvényt, feljogosítva a kormányt a rendeleti úton való kormányzásra és a kivételes hatalom gyakorlására, ami többek között kormánybiztosok kinevezését, az előzetes sajtócenzúra bevezetését, a gyülekezési szabadság, a sztrájkjog és az egyesületek működésének korlátozását és 15 MNL OL K 255-1915-5-5368. - A honvédelmi miniszter törvényjavaslata a magyar állampolgárságú népfölkelők beosztására az eredetileg Galíciából és Bukovinából sorozott osztrák seregtestekbe. (Lásd a kiállítás 12. számú dokumentumát!) 16 Balla Tibor: i. m. 12. 17 Balla Tibor: Magyarország az első világháborúban. West, Andy: Az I. világháború képes története. (Magyar kiegészítés): i. m. 256. 18 MNL OL P 999-66-1914-1917-No. 1., 2. - Hadigazdaság, front és hátország - Az Újság 1915. évi 355. számában. A szabadelvű, Tisza-párti, kormánytámogató napilap címoldalán számol be a magyar kormány és az ellenzék konfliktusáról a Pénzintézeti Központ tervezett felállítása kapcsán. (Lásd a kiállítás 39. számú dokumentumát!)