A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
Katonák a fronton 11 felfüggesztését jelenthette, továbbá a megbízhatatlannak tartott személyeket internálhatták egy 1914-ben elfogadott törvény alapján (1914. évi L. te. 10. §.). A „kivételes törvényt" a háború alatt többször is kiegészítették, folyamatosan bővítve a kormány különleges jogkörét. Olyan gyakorlat alakult ki, ami általános európai jelenségnek számított a háborús évek alatt, sőt részben utána is. A kormány a mozgósítás miatt bekövetkezett munkaerőhiány miatt felfüggesztette a vasárnapi munkaszünetet az iparban és a kereskedelemben,19 hadikölcsön jegyzésére szólította fel a lakosságot, hadiüzemeket jelölt ki és szabályozta, melyik kulcsfontosságú területeken tesz lehetővé mentesítéseket a katonai szolgálat alól.20 A háborús propaganda az elhúzódó, több fronton zajló harcok miatt 1915-től Szerbia megbüntetése helyett a „haza védelme" jelszót kezdte hangoztatni. Katonák a fronton A magyar katonák sok harctéren küzdöttek a háború alatt. Legtöbben az olasz és az orosz fronton harcoltak, továbbá a balkáni hadszíntéren a szerbek ellen, majd Románia 1916. évi belépése után a román csapatok ellen. De kisebb létszámú magyar egységek megfordultak ezen kívül a nyugati fronton is, Belgiumban és Franciaországban, valamint a török frontokon, a Dardanelláktól a Kaukázusig, Mezopotámiától Palesztináig.21 A legénység zöme paraszti származású volt, s többségükben civil foglalkozást űző tartalékos tisztek vezetése alá kerültek, ugyanis a hivatásos csapattiszti állomány már a háború első felében óriási vérveszteséget szenvedett, és az arány a tisztek között egyre jobban eltolódott a tartalékosok javára.22 A hadseregben az a nagyobb egység, amihez a katonák kötődtek, amivel azonosulni tudtak, az ezred volt, nem véletlen, hogy az ezredeknek eltérő jelzésük volt. A nyakon lévő paroli színe minden ezrednél más volt, ezzel az identitást és az összetartozás érzését próbálták erősíteni. A közös hadsereg ezredei azonban maguk is soknemzetiségűek voltak, hiszen területi és nem etnikai elv alapján épültek fel, s nyertek utánpótlást. Alig akadt „tiszta" ezred, ahol a legénység 90%-a azonos anyanyelvet beszélt volna, a gyalogezredekből mindössze hét volt magyar nyelvű (továbbá három-három cseh és szerb-horvát, valamint két lengyel nyelvű), a huszárezredeknek viszont a többsége, 16-ból tíz tisztán magyar volt. A Magyar Királyi Honvédség katonái táborszürke posztó egyenruhát viseltek, ami az első világháborúra alakult ki, korábban színes ruhában harcoltak. A magyar ezredeket a közös hadseregben meg lehetett különböztetni zsinóros nadrágjukról és a kabátjuk ujján viselt, medvekörömnek nevezett díszítésről. Az övcsatjuk szentkoronás volt, zöld parolit, szemer- nyős sapkát és vasalt bakancsot hordtak. A katonák háti bőröndje vízlepergető borjúbőrből készült, ezért „borjúnak" hívták. A túléléshez nélkülözhetetlen felszerelést tartalmazta, olyanokat, mint a kenyérzsák a kulaccsal, élelmiszer, evőeszközök, illetve személyes tárgyak. Többféle okmányt is tartottak maguknál, mindenekelőtt a behívó parancsot, az azonosításra alkalmas, ún. „dögcédulát", katonaigazolványt és levelezőlapokat. A gyalogság fő fegyverének a Mannlicher ismétlőkarabély számított, s hozzá a töltények, amiket a tölténytáskában tartottak. A szuronyt közelharcban használták, a gyalogsági ásót fedezék kiásására, lövészárok kialakítására, de esetenként közelharcra is alkalmazták. 1916-tól vezették be a roham19 MNL OL K-148-1915-25-28337. - Felhívás az egyházi hatóságok számára a vasár- és ünnepnapi munkavégzésre buzdító körlevél kiadására. (Lásd a kiállítás 15. számú dokumentumát!) 20 MNL OL K 255-1914-5-3044. - A miniszterelnök levele a katonai mentesítésekről. (Lásd a kiállítás 4. számú dokumentumát!); MNL OL K-148-1914-24-5437. - Körrendelet a katonai szolgálat alóli mentesítésekről. (Lásd a kiállítás 8. számú dokumentumát!) 21 Balla Tibor: i. m. 7-18. 22 Pollmann Ferenc: i. m. 20.
