A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)

Bevezető

A háború kitörése és a haderő mozgósítása 9 tartó háborúra. Ráadásul a hadsereg há­borús tapasztalatokkal sem rendelkezett, mivel Bosznia-Hercegovina 1878. évi meg­szállása óta nem vett részt hadműveletek­ben, nem úgy, mint a harcedzett szerbek és az oroszok. Miután július végén Ferenc József elrendelte a részleges mozgósítást,12 majd az orosz támadás miatt augusztusban az általános mozgósítást, a hadtesteket hat hadseregbe vonták össze, melyekhez össze­sen 52 gyalog- és 11 lovashadosztály tarto­zott, s létszáma az újonnan behívottakkal együtt 3,2 millió főre rúgott.13 Az uralkodói parancs a háború kitörésekor 19-től 42 éves korig határozta meg a hadkötelezettséget, de ezt a veszteségek miatt hamarosan mó­dosították. A magyar törvény (az említett 1912. évi XXX. te.) eleve a 18-50 év közötti férfiak számára írta elő a bevonulási köte­lezettséget, s ezt 1915 áprilisában Ausztriá­ban is bevezették, majd 1916 januárjában 50 évről 55-re emelték fel a Monarchia egész területén a korhatárt. A mozgósításban nagy szerepe volt a vasúthálózatnak. A legénység általában ló- és terményszállító vagonokban utazott a frontra. A milliónyi katona és ló, az el­látásukhoz és felszerelésükhöz szükséges fegyverzet, lőszer, élelmiszer, takarmány szállítása nem kis feladat volt. Az osztrák­magyar haderő éves élelmiszerszükséglete az 1917-es adatok szerint 700 ezer tonna liszt, 200 ezer tonna burgonya, 380 ezer tonna hús, egy millió 400 ezer tonna abrak, míg tűzifából havi átlagban 90 ezer tonna volt.14 A Monarchia vasúthálózata fejlettebb volt, mint az orosz, de elmaradt színvonalban a német birodalmi vasutak mögött, ráadásul meg kellett küzdenie a Kárpátok képezte természeti aka­dályokkal is. A Monarchia haditerve részben arra épült, hogy az orosz mozgósítás lassú lesz, el­húzódik, s mire az oroszok felvonulnak, az alatt sikerül legyőzni a szerbeket, elkerülve így a kétfrontos háborút. Ám nem kalkuláltak azzal, hogy az előző években Oroszország jelentős haderőfejlesztést hajtott végre, így a háború kitörése után a vártnál jóval gyorsabban moz­gósította csapatait, s meglepetésszerűen támadott. Mire a Monarchia hadvezetősége észbe kapott, az oroszok elfoglalták és megszállták az osztrák császársághoz tartozó Bukovinát és Galícia nagy részét, sőt egy rövid időre még Magyarország északkeleti határain is be­Fabricius Lajos tartalékos főhadnagy behívójegye 12 MNL OL K 148-1914-25-5404. - A miniszterelnökség távirata a belügyminiszternek a mozgósításról. (Lásd a kiállítás 2. számú dokumentumát!) 13 Balla Tibor: Magyar katonák az első világháború hadszínterein. A Nagy Háború másik arca. I. m. 7. 14 Pollmann Ferenc: i. m. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom