Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".
amely két irányú lehet. As arche©gráfus először a dokumentum vagy dokumentum-komplexum egész tartalmát általánosságban értékeli ki* A tudományos ténykedésének est az eredményét a kiadott dokumentum elé irt béreset ő cikkében süriti össze. Második feladata* hogy a dokumentum egyes helyeit', részleteit megvilágítsa, kiegészítse és feldolgozza* Is pedig a kommentátori apparátus célja, amely "megjegyzésekéből és "kommentárok"bél áll* . „ „ ^ • •>--• Az aroheográfus azután, hogy tartalmi szempont bői már megrisagáit a s dokumentumot, soha se feledkezzék meg arrál, hogy as egyes kommentárok mind a kiadott dokumentumokkal, mind pedig a hozzájuk irt bére se tő cikkével szeres kapcsolatban legyenek* A dokumentumot megvizsgálé kommentátor figyelmét először természetesen as egyes részletekre, tartalmának részeire fordítja, amelyeket saját megjegyzéseiben, jegyzeteiben és kommentárjaiban meg is világit és ki is egészít* Ne feledje el azonban soha, hegy a részletek megvilágítása csak akkor ér valamit, ha segítségére van a dokumentum egész általános kiértékelésének, amelyet pedig bevezető cikkében kell hozni* Tudományos kutatásának eredményeképpen olyan megállapításokhoz jut, amelyek egy réssé a teljes dokumentum-szöveg általános kiértékelésének problémáival:less kapcsolatban, más megállapításai vissent csak részletekre, a dokumentum tartalmának részletkérdéseire, & dokumentumnak egyes eseményekről szóMő közléseire fognak vonatkozni. Természetéé^ as, hegy as előbbiek a a bevezető eikk B-hes szolgálnak alapul, as utóbblak pedig a "megjegyzések" és a "kommentároké tárgyát fogják képezni. A "mep.jegyséaek" éa a "komaentáro^ A "megjegyzés" és a "kommentár" szakkifejezéseket as aroheográfus ok a gyakorlatban majdnem mindig ÖssBekeverik és egyiket a másik helyett használják. Sőt néhány aroheográfus lényegileg nem is tesz különbséget köztük és ugy véli, hegy közöttük esek terjedelmükben van különbség. A kisterjedelmű jegyzetek - amelyek rendszerint a kinyomtatott dokumentum alatt vannak elhelyezve - a "megjegyzések", "kommentár"-nak pedig azokat a nagytérjedelmti jegyseteket-hiv jak, amelyek.a dokumentum után következnek, vagy pedig mellékletként kapcsolódnak & dokumentum-gyűjteményheg. Bs perese egyáltalán nem igaz. Kern a jegyzet terjedelme, hanem annak tartalma a döntő, az a sajátos munka, amely a jegyzet Összeállításánál kívánatos* Lássunk néhány példát, hogy e különbséget könnyebben meghatározhassuk. Azt tudjuk, hogy ha olyan szöveget adunk ki, amelynek több egymástői eltérő másolata van kezünkben, akkor az alapszövegtől eltérő variánsokat lapalji jegyzetekként hozzuk. Esek kidolgozásánál az aroheográfus igen alaposan vesse egybe a kezében lévő variánsokat /az összes variánsokat ki kell válogatnia és mindegyiket a maga megfelelő helyére kell tennie/. Emiatt azonban még semmiféle kutatói munkát nem kell végeznie. A "lapalji megjegyzések" Önmagukban semmi ujat nem hoznak a szöveg megértéséhes. Sőt még azt is.meg lehet tenni, hogy a meglévő másolatokat egymás alatt, vagy mellett teljes szövegükkel nyomtatjuk ki, igy adva lehetőséget a kutatónak arra,hogy maga végezze el az összehasonlítás munkáját. Egészen másként áll azonban a dolog akkor, ha az aroheográfus nemcsak azt tűzi ki feladatául, hogy a variánsokat hozza, .hanem azt is, hogy
