Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
V. A legenda
konspektus, levél, feljegyzés, irodalmi mü stb*/ van előttünk* Az ilyen dokumentum kiadásánál fontos dolog az, hogy. tudjuk: szerzői késirat vagy másolat, hiteles vagy írnoki másolat-e a dokumentum, fogalmazvány! példány* vagy tisztázati példány alapján került nyomtatásra, egyetlen vagy több példányban*, tintával, vagy ceruzával készült-e, a ceruzalrás egyssinü-e, vagy többszínű stb* Hivatali dokumentum esetében* ha fehér papirosra, a szokásos hivatali. ívre irt dokumentumról van szőj nincs értelme annak, hogy ezeket a körülményeket külön is megjegyezzük* Be ha szerzői dokumentummal van dolgunk, akkor már nagyon fontos szerepe van a dokumentum anyagának /füzet, lapok száma, postai levélpapír/ és sajátos ismertetőjeleinek /a papir minősége, vízjel, cimer, monogramo stb*/. Mindezeket, valamint,az eredeti példányon meglévő szerzői - /nem variáns jelleget mutató/ N és más személytől származó megjegyzéseket /pl* a címzett- megjegyzése a-levél beérkeztének idejéről, vagy saját válaszának keltéről, vagy a Puskin halála után irodalmi müveire csendőrkéz által piros tintával irt ismeretes oldalszámozás stb./ a legendában a dokumentum kéziratos eredetijének ismertetésénél hoznál kell. Végül ha a dokumentumot nem egyetlen kézirat! példány, hanem egyéb másolatok, vagy későbbi nyomtatott kiadványok alapján állitottuk össze, akkor a legendánál fel kell sorolni mindezeket a másolatokat vagy a nyomtatott kiadásokat, amelyeknek alapján közli az alapszöveg variánsait. Még komplikáltabb a legenda megszerkesztése akkor, ha nem a szokványos kéziratos vagy gépírásos eredeti, hanem valami más módon sokszorosított példány van előttünk,. Egy proklamációt például kézírással, nyomtatott betűkkel is leírhattak, hektográffal, litografálás utján, fénymásoló eljárással is sokszorosíthattak, vagy tipográfiai uton is kinyomtat*-, hatták* Ilyen esetekben az archeográfus köteles pontosan leimi a szőbanforgó dokumentum külső formáját. A proklamáciők esetében az előállítás módján kivül azt is meg kell említenie, hogy oldal- és hosszméretben hány centiméter terjedelmű a szóbanforgó példány, mert előfordulhatott olyan eset is, hogy egy és ugyanazon proklamációt két különböző illegális nyomda szedte és nyomtatta ki és igy két különböző kiadással is lehet számolni* A proklamáció papirosanyaga is lehet nemcsak fehér, hanem szines, vagy könnyebb továbbítás céljából vékony papíron is készülhetett, ezeket a körülményeket szintén meg kell említeni a legendában a röpirat anyagának jellemzésénél* A proklamációkon majdnem minden esetben rajta van annak a szervezetnek a pecsétje, amely kiadta, vagy terjesztette*^ Rajta lehet az intézmény pecsétje némely általa kibocsátott dokumentumon is /például: "bizonyítvány"-okon/ ezt a legendában szintén meg kell emliteni* Ha bizonyos fajtájú "oklevél" vagy "szabadalomlevél" dokumentumról van szó, a legendában meg kell mondani azt is, hogy vanw-e rajta viasz, stb. pecsét, milyen anyagból készült a dokumentum, milyen írással, milyen állapotban van* Ha fontos, a hivatali dokumentum anyagára és a rávezetett A proklamáciők jellegzetes vonásairól és sokszorosításáról bővebben 1. L*M. Bobrovolszkij: "Az illegális röpirat, mint a bibliográfiai leírás tárgya" c. cikkét. /"Szovjetszkaja bibliografija" /W - 1935. III* 2546. old* - Lásd továbbá a Könyvismerett /KnyigovegyenyjLje/ Intézete "Kbrçir a könyvekről" c, müvet /L., 1932* III. k., 251-278./ az illegális újságok jellegzetességeiről.
