Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IV. A cim
oészetesen általános szabály az ? hogy a magában a dokumentumban foglalt keltezéstől elütő módon, szögletes záréjelbe £ 3 kell tenni a dátumot, ha azt az aroheográfus állapította meg, viszont a szerkesztői megállapítás indokolását a legendában, vagy ha komplikált esetről van sző, akkor a kommentárok között a legendáim is utalva kell hozni*. A dok umentum fa.jtá.1a Az archeográfusnak a dokumentum dátumának megállapítása után / - amelyet, mist mondottuk, a cim többi részétől ponttal és gondolatjellel kell elválasztani «/ a dokumentum tartalmi elemzése, vagy az egyes dokumentumféleségekre jellemző formális ismertetőjelek alapján kell meghatároznia a sajtó alá kerülő dokumentum faját és elnevezését: "kérvény", "adásvételi szerződés", "levél", "proklamáciő", "átirat", l'jelentésV"körlevél", "előadói.jelentési', Tkérelem", "távirat*, "közvetlen vonalon folytatott beszélgetés", "jegyzék", "jegyzőkönyv", , ííbizonyitvány", "mandátum", "parancs", "napló", "cikk" stb* A dokumentum fajtájának megnevezésé a~keltezést követőén a cim-második eleme* A legtöbb esetben - különösen a nem hivatali jellegű dokumentumoknál..- az egyes dokumentumfajták külső ismertetőjelei annyira világosak, hogy az elnevezés meghatározása nem jelent nehézséget. /Például az, hogy "levél"-ről, "cikk M-ről, "proklamáció"-ról, "naplódról, "memoár"-ról..stb. van szó./ A hivatali jellegű do&umentumok meghatározásánál azonban az archeográfusnak ismernie kell néhány régi hivatali szakkifejezést és az egyes korok irodai ügyintézési formáiról megfelelő fogalommal kell rendelkeznie. , Anélkül, hogy teljességre igényt tartanánk, felsoroljuk a forradalom előtti időkben leggyakrabban előforduló különböző hivatali iratformák fajtáit. A kérelmezőktől a hivatalokhoz benyújtott dokumentumot "fogalmazvány"-nak hívjuk. Az alárendeltnek a vezetőhöz intézett irását "raport"-nak,-"bejelentés"-nek /"doneszenyije"/ - /a XVIII. században '/report^-hak, *i donosenyije"~nek,."Írásbeli jelentés"-nek,. "jelentés" /doklad/-nak nevezték /a minisztereknek a cárhoz intézett jelentését ^legalázatosabb jelentés"-nek hívták/ s az "Írásbeli jelentés" a n ra*' port"-hoz képest a kérdést részletesebben ismertette. Az egyenesrangu vagy egymásnak alá nem rendelt személyek egymással "átiratok" /otnosenyije"/ utján /a XVIII. században u prememoria"-nak hívták/, vagy "hivatalos .levelek".utján érintkeztek. Ez utóbbiaknak a személyes megszólítás és a befejezés /fogadja' tiszteletem nyilvánítását"/ a jellemző vonása.' A főnök "utasitas"-t adott az alárendeltjének. Ha.a "parancsot" a legfőbb hatalom képviselője, a cár sajátkezüleg is, aláirta, akkor."valóságos legmagasabb parancs "-nak nevezték. A cár élőszódban kiadott rendelkezését vagy írásbeli rendelete alapján ismertetett elhatározását "legfelsőbb felszólításnak" nevezték, ha arra jogosított vagy meghatalmazott személy levélformában közölte őket; a cártól az egyes tisztségviselőkhöz intézett levélközleményt "legfeisó'bo re s zkript urnának hivták. A valamely intézménytől az összes alárendelt szervekhez intézett és elvi utasítást tartalmazó közleményt "körlevélének/cirkuljár/ hivták. Azt a dokumentumot, amely valamely intézmény vagy annak egy része, esetleg egyetlen személy belső ügyködésére vonatkozó parancsot ismertetett, "parancsának /"prikaz'/hivták stb.
