Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

IV. A cim

M> 4 3 im mert hiszen a dokumentumok időrendi sorrendje meghatározásánál /és ez szokásos a dokumentumgyűjteményekben - akár az egészben* akár a részek­ben/* elsősorban keltezésük tarthat számot figyelemre* Következésképpen a dátum elején az évszám van, arab szamokkal* az évet rövidítve /"gy jelöljük, majd birtokos esetben a hónap neve és végül /alanyesetben/,a keltezés napja* Nem helyes rövidítve hozni a hónapok nevét* A cim to­vábbi szövegétől a keltezést pont és gondolatjel választja el* /"130$* év január 10."/ Egyetlen dokumentum vagjf kisebb, nem nagy időszakot felölelő /í-2 év/ dokumentum publikálásánál a keltezésnek a cim elejére váló helyezése nem oly fontos, mint a nagyobb, t«bbé*«kevésbbé hosszú /lOO év, vagy több tizéves/ időt felölelő gyűjteményeknél* Bzért ilyen esetekbén a kelte­zést a cim végére lehet áttenni 1 ", de a keltezés sorrendjét megváltoztatva és a cimtől ugyancsak ponttal és gondolatjellel elválasztva" •/- 10." ja­nuár 1905« év/" . r . , A pontosabb keletmeghatározást igénylő esetekben, pl** hadi jelenté­seknél, amelyeket napjában többször is adnak ki, vagy a hadműveletekről szóló táviratoknál stb. a dátumhoz /év, hő, nap/ hozzá kell tenni az óra, néha még a perc megjelölését is* Ilyenkor - rövidség céljából, hogy ne kelljen minden alkalommal kitenni.a "reggel", "este" szavakat - a jelen­leg elfogadott rendszer szerinti 24 óraszámot használjuk* Pl. "1917. áv január 28. 16 óra 45 perc", vagy "28« január 1917. év 16 óra 45 perc." Némelyik archeográf us a dokumentum keltezését-"ot" /-én/ szócská­val kapcsolja a teljes eimü szöveghez /" X*~¥* jelentése JZ.Z.-hez erről meg erről 1905. év január 10-én" /, néha meg a cim közepébe illeszti be­le. /"Bnnek és ennek a jelentése 1905. január 10-én ehhez és ehhez, er­ről, me*r erről"/. Véleményünk szerint egyik sem helyes. A cim végének konstrukciója /a dokumentum tartalmának megnevezése/ nem mindig teszi lehetővé azt, hogy az "ot" /-án, én/ keltezést beleolvasszuk, mert ez a cimet érthetetlenné teszi1 de nem is szabad ilyen keltezést alkalmazni akkor sem, ha a dokumentum keltezését maga az arche ográfus határozta meg és a kelet ezért szögletes zárójelbe teendő. A keltet a cim közepébe he­lyezni, nagyon ügyetlen dolog, hiszen a dátum nincs szerves kapcsolatban az egész cimmel, a dokumentum meghatározásánál jelentkező fontosságát pe­dig a cimnek elejére vagy végére való helyezésével is kifejezésre juttatr juk. A régi és az uj időszámítás Az 1918. január 31. előtt kelt iratok kiadásánál a dátumot a régi időszámítás /az u.n. juliánus naptár/ szerint kell feltüntetni, 1918. január 31. Etán az uj /az u.n. gregoriánus/ időszámitás szerint. A nyu­gateurőpai naptár bevezetéséről szőlő 1918» január 26-án megjelent rende­let első szakasza igy hangzik: "a f. évi január 31. utáni első nap nem február 1. lesz, hanem február 14., a második nap február 15-e és igy tovább*'. Természetesen az arche ográf ial* előszóban meg kell jelölni, mi­lyen keltezési módot használunk a kiadványban. Olyankor, ha a dokumen­tum-gyűjtemény mind 1918. január 31. előtti, mind pedig utáni dokumen­tumokat tartalmaz, akkor ajánlatos az egész kiadványban végig kettős kel­tezést használni, vagyis előbb feltüntetni az uj időszámitás szerinti kel­tet és utána kérek zárójelben a régi időszámitás szerinti keltet. A kettős keltezést kell alkalmazni az 1918* január 31. után kelt, de a régi naptár szerint keltezett iratok kiadása esetében is/ például a polgárháború korának fehérgárdista iratainál/. Mindezekre az esetekre természetesen utalni kell az előszóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom