Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

IV. A cim

teszi* A dokumentum tartalmi elemzése közben jelöljük meg alapelemeit, amelyek az általunk tanulmányozott dokumentum ci mének is elemeivé válnak. Esek s a/ a kelet* b/ a dokumentum faja. e/ eredete és rendeltetése / szerzője* öszszeállitója, elküldő je és címzettje/, d/ a dokumentum tartalmának megjelölése* De mielőtt rátérnénk a cím elemeinek részletes , egyenkénti jellemzésére, előbb két másik kérdést kell megvizsgálnunk: a hivatalos bélyegzőnek és az eredeti cím felhasználásának a kérdését. A oimbélyegző Yoltak olyan arche ográfus ok, akiknek az volt véleménye, hogy a dokumentumot összes külső sajátosságával együtt kell reprodukálni: a lap baloldalán teljes egészében még a hivatalos eimbélyegzőt is kinyomatták, néha még arra is törekedtek, hogy pontosan a megfelelő betűtípust használják* Szt azzal indokolták* hogy ha a dokumentumot teljesen sértetlenül és "szellemét" még részleteiben is visszaadjuk, ugy az feleslegessé teszi címének megszerkesztését és lehetővé teszi azt, hogy az aroheográfus ne álljon az okmány és az olvasd közé. k forradalom előtt például a tartományi levéltári bizottságok sok okmányt adtak ki ilyen elgondolás szerint. A forradalom alatt /1919/ a "Lityeraturnij muze jas^c. gyűjteményben az összes dokumentumokat is így adták.ki a Sogolj-gyüjtemény első kötetében /A S20. Tud. Akadémiájának kiadása/ stb. Már mondottuk fentebb, hogy a dokumentum külsejével kapcsolatos feti*-gizLUS nem más^mint a dokumentum formális kezelésének világos Ismertető'jele. Először is: a cimbélyegző nem része a dokumentum szövegének, hanem csupán sajátossága, külső, hivatalos ismertetőjele annak a papirosnak, amelyre az okmányt leírták. A hivatalos bélyegző reprodukálása semmiesetre sem helyettesíti a dokumentum címét, mert hiszen nincs meg benne a címbe beletartozó sok, igen fontos elem: így a fej bélyegző nem határozza meg a" dokumentum fajtáját, nem könnyíti meg a dokumentum tartalmának feltárását, nem szól a címzettről. Másrészt pedig a bélyegző olyan adatokat tartalmaz /az elküldő intézmény melyik osztálya, hivatala, milyen szám alatt stb*/, amelyek a kutaták számára nem mindig szükségesek. Be a leglényegesebb az, hogy cim hiányában a bélyegző meglétele maga senmivel .sem járul még hozzá a dokumentum megértéséhez. Ellenkezőleg: arra kényszeríti a kutatókat, hogy ugyanazt az elemzést végezzék el, amelyet a? aroheográfus a kiadás előtt már elvégzett, vagy el kellett volna végeznie* A eimbélyegzőt nem kell reprodukálni, hanem minden jelentős alkatelemét a lene te' legjobban ki kell használni a cim megszerkesztésénél. Ezek az alkatelemek pedig a következőké annak az intézménynek a neve, amelytől a do~ kumentum kibocsáttatott /szerkesztő és elküldő intézmény/ és a dokumentum elküldésének kelte. A bélyegzőben foglalt iktatőszámvak a.oimben való felhasználása, amelyet A.A. Szergejev a maga szabályzatában annyira fontosnak tart, szerintünk nem szükséges. Erről később részletesebben is beszélünk. A hivatalos bélyegzőnek a reprodukálása tehát a dokumentum kezelésére vonatkozó modern álláspont szerint felesleges* Meg kell azonban jegyezni, hogy a hivatalos bélyegzőt, mint a dokumentum papíranyagának külső ismertető jelét, némely esetben nem csupán a cím szempontjából lehet felhasználni. Például a "Dekréti oktyabrszkoj revolucii /az októberi forradalom rendeletei"/ /M. 1953*/ Ö* gyűjteményben a bélyegzőknek a legendák között, de nem reprodukált formában való közzététele arra ad bizonyos lehetőséget, hogy nyomon kövessük a szovjet ügyintézés szervezésének kezdeti stádiumait. A teljes szövegű bélyegző /az intézménynek, osztályának elnevezése, kelet, iktatószám/ meg is könnyíti az aroheográfus kutató-