Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

III. A szöveg feldolgozása /kijavítása és leközlése/

A zárómeg.legyzés Nagyon gyakran előfordul, hogy az, aki a dokumentumot elolvasta, nem csupán a dokumentum egyes részeire vonatkozólag tesz megjegyzést,, hanem a dokumentum egészének elolvasása után rávezeti saját zárómegjegyzését, ez a teljes dokumentum elolvasásának végeredménye, a dokumentumban tartalmazott problémának eldöntése volt és annak egész tartalmára vonatkozott* A kinyomtatott dokumentumot tanulmányozó kutatóban ugyanennek a folyamatnak kell lefolynia* Először az egész dokumentumot kell végigolvasnia, közben meg kell ismerkednie az egyes részekkel kapcsolatos megjegyzésekkel, azután kell megismerkednie a záromegjegyzéssel. A zárómegjegyzést tehát semmíesetre sem szabad a dokumentum egészének elolvasása előtt tanulmányozni, viszont a kinyomtatásnál sem szabad a zárómegjegyzést a vonatkozó helyre hivatkozva lapalji . megjegyzésként hozni, de nem szabad - mép: különleges szedésben sem - a dokumentum elejére beiktatni, ahol pedig az eredeti dokumentumban rendszerint áll. A zárómegjegyzést a dokumentum teljes szövege után, az aláirások alatt kell hozni, de a "megjegyzések" része előtt a dokumentum szövegétől elválasztó vonallal különválasztva. Példás az 1887•mároius 1-én perbevont Ananyinának a fiát gimnáziumba előkészítő fiatalemberrel, A.I. Uljanov-val való ismeretségéről szóié vallomásán rajta van III. Sándor sár zárómegjegyzése: ezt a kinyomtatás során igy lehet visszaadni: "A 110. 1. margóján III* Sándor cárnak következő sajátkezű megjegyzése található: "Ez is borzasztó valamij paraszt, de mégis a gimnáziumba mászik fel." A* A. Szergejev szabályzatának 26* pontja, amely azt ajánlja, hogy a zárómegjegyzést a megjegyzésekben /legenda/ kell hozni, a szakemberek között határozott ellenzésre talál* A legendában T ahogy ezt a továbbiakban részletesen fejtegetjük - a kinyomtatott dokumentum szövegének ellenőrzésére szolgáló összes tájékoztatást össze kell gyűjteni /külső jegyek, őrzési hely ? a szerkesztő álláspontjának megalapozása/. A zárómagjegyzés semmiféle ellenőrzésre alapot szolgáltató anyagot nem tartalmaz. Helye tehát nem a megjegyzések, legenda között van, hanem a teljes dokumentum^szöveg után, feltéve, hogy nem képezi a dokumentumnak magának alkatelemót. A mind magának dokumentumnak sorsára, mind pedig a dokumentumban foglalt kérdés eldöntésére nézve nagyon fontos szerepet játszó zárómegjegyzésnek nem szabad elvesznie a lapalji megjegyzések között, hanem a dokumentum szövegétől élesen elválasztva, de közvetlen utána kell hozni, s igy rögtön láthatóvá válik, hogy . miképpen reagált a dokumentumra az, aki elolvasta. Idegennyelvű szöveg Idegennyelvű szöveg a dokumentumban kétféle formában fordulhat elő: 1. gyakran előfordul, hogy az egész dokumentum, vagy annak jelentős része idegen nyelven van irva. 2, az orosznyelvü dokumentum szövegébe egyes idegennyelvü szavak, kifejezésmódok, mondatok, idézetek vannak. ML a teendő az ilyen szövegek kiadásánál. Helytelen lenne a szöveg idegennyelvüségét figyelmen kivül hagyni ós csak fordítását hozni. Az adott szöveg szerzőjére nagyon jellemző az, hogy idegen szavakat és kifejezéseket használ. Ha nem hozzuk az idegennyelvü szőve-