Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
III. A szöveg feldolgozása /kijavítása és leközlése/
A flotaiirentum olvasója keséből aaárraaó meg'- . * jegyzések* A dokumentum olvasója olvasás közben egyik vagy másik helyet aláhúzhatja, esetleg csupán azért, hogy a szerző valamelyik gondolatát világosabban kidomborítsa, hogy az anyagot igy előkészítse a maga részéről adandó válaszra* Például » a kormány-ókhoz a "Szelszkij vesztnyik" cimu lap előfizetési felhivága kinyomtatásánál nyújtandó segédkezés tárgyában intézett köriratban ceruzával alá vannak húzva a következő mondatok: "az újságok és folyóiratok előfizetési időszakának alkalmával", "kérjük legteljesebb támogatását", "adjon ki idejében felhivást a járási írnokoknak", "kérjük kegyelmességedet, ne vonja meg legteljesebb támogatását". Az ilyenfajta aláhúzásnak semmiféle elvi jelentősége* nincs, mert nem fejezi ki az olvasó benyomását, annak az olvasott szöveghez való viszonyát. Ezeket az aláhúzásokat a kinyomtatott szövegben egyáltalán nem kell kiemelni és a megjegyzések között sem kell megemlíteni. A dokumentum olvasója azonban nagyon gyakran saját véleményét is kifejezésre juttatja, amikor bizonyos helyet aláhúz, oldalt a margón vonallal megjelöl. Legtöbbször a margón vonallal jelölt részhez marginális megjegyzést, felkiáltójelet, vagy kérdőjelet, "nota bene"-t f egész mondatokban kifejezett jegyzetet kapcsol. Minden, a dokumentum egyes részeihez kapcsolt elvi jelentőséggel biró megjegyzés fontos, mivel azt mutatja meg, hogy hogyan fogadta egy "bizonyos személy a dokumentum tartalmát. Jelentőségük különösen akkor nagy, ha fontos történelmi személyiségtől származnak. S megjegyzések azonban nem képezik a dokumentum alkotó elemét, mert hiszen már csak a dokumentum megírása után és csak akkor kerültek rá a dokumentumra, ahogy más olvasta őket* A dokumentum kiadásában tehát ugyanolyan időrendben kell őket reprodukálni, amilyen sorrendben létrejöttek, vagyis! lapalji jegyzet formájában, hivatkozva a dokumentum megfelelő helyére és utalást kell tenni arra, hogy kitől származnak. Például: Ízen és ezen szavak mellett /hozni kell a szövegrész első és utolsó szavát, köztük három pontot téve/ a margón kérdőjel, vagy ennek és ennek a személynek ez és ez a megjegyzése van." Természetes, hogy a rekonstruálásnál /ha mód van rá/, meg kell mondani, ki a szerzőjük a megjegyzéseknek és rá kell mutatni arra is, hogy az eredetitől elütő irásu megjegyzés van a dokumentumban./ "Más kézírással."/ Ezektől az elvi jelentőséggel biró megjegyzésektől el kell választani az ügyintézési jellegű megjegyzéseket: iktatószámot, a dokumentum beérkezésének keltét, az "... ügyirathoz", "...hez küldendő" megjegyzést stb. Ba a megjegyzések a dokumentum tartalma szempontjából bármiféle jelentőséggel bírnak /pl. keltezetlen levélnél - a beérkezés időpontjáról szóló jegyzet, ha nincs lehetőség arra, hogy nyomon kövessük a dokumentum útját bizonyos instanciákon át, a döntés jellegevei biró megjegyzés, mint "figyelmen kivül hagyandó!" stb. akkor jegyzet /legenda/ lapalji jegyzet vagy kommentár formájában kell őket felhasználni. Ellenkező esetekben figyelmen kivül lehet hagyni őket. . A dokumentum "olvasója" itt azt a személyt jelenti, akinek számára Írták a dokumentumot, pl. a cár vagy egy főhivatalnok, akinek hivatalos jelentést tett a dokumentum "szerzője" /Ford./ f £ sajtóügyi főigazgatóság irodájának lapja" 1909. évi .29. számában.
