Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
III. A szöveg feldolgozása /kijavítása és leközlése/
Néhány mai archeográfus azt ajánlotta, hogy tegyünk kivételt az "egyéni stilusu" dokumentumok esetéhen, valamint a "földala ti párttechnikát" bemutat 6 dokumentumok esetében és nyomtassuk ezeket eredeti helyesírással. Ezt arra alapitották, hogy az uj Írásmódra való áttéiés esetén elvész, például V.Ï. Lenin azon helyesírási sajátsága, hogy menyi tő jelet" nem használt*, vagy a földalatti s§jtó szövegeinél, például felhívásoknál elvész az illegális sajtó valamennyi sajátossága /primitív technika, gondos korrektura hiánya, bizonyos nyomdai jeleknek megléte, vagy hiánya stb./. Véleményünknszérint utóbbi esetben elegendő, ha néhány fotókópiát adunk. Ami pedig V.Ï. Lenin helyesírási sajátosságainak, a keményítő jel használatának hiányát illeti, ezért nem szükséges valamennyi kéziratát zégi helyesírással kiszedni, hiszen lehet az archeográfiai előszóban, vagy méginkább egy külön kis kitérésben rámutatni összefüggő, általános előadásban mind V.X. Lenin, mind a többi szerző egyéni helyesírási sajátosságaira. Kétségtelen, hogy a történészre egy ilyen.cikk sokkal teljesebb hatást tesz, a nyelvész specialistának meg amúgy sem elég, ha a nyomtatott szövegre szorítkozik, hanem közvetlenül a kézirattal kell fogLalkoznia.. Teimészetesen a régi helyesírásnak újra való kicserélése nem lehet mindenkor érvényes általános szabályt az a dokumentum, amely különleges érdekességü /társadalmi, politikai vagy nemzetiségi szempontból/, nemcsak hogy a régi helyesírás szerint közölhető, de még valamennyi más Írásmódbeli sajátosságait is UBgbagy hat ju$:, például helyesírási hibákat, amelyek a dokumentum mai írásmódjától eltérnek. De minden effajta esetet meg kell vizsgálnia a szerkesztőségnek, megfelelő módon indokolni kell. Rendszerint felhívják a figyelmet arra, hogy ki kell emelni III. Sándor cár tudatlanságát, amely határozataiban megmutatkozik. Egy másik példás a hihetetlenül, egészen példátlanul tudatlan dekabrista *fyutcsev kapitány, "az egyesült szlávok társasága" tagja. De aligha lenne hasznos az olvasó számára vallomásában végig megtartani àz ilyenfajta mondatokat, mint pl. "A szápádkondolkodá s Karenyilásznál másnak a pefolyása. Amikor pelépett atársasákpa ..." 1 Sokkal helyesebb lett volna íyutcsev jellemezésére analfabéta kifejezéseiből egyet-kettőt idézni, találni helyesírásának sajátosságaiban valami tőr-tényszerűséget, ezt megfelelően megmagyarázni, vallomását pedig modern helyesírással közölni. A nagy kezdőbetűk megváltoztatása Akinek már volt a fezében dokumentum - különösen a XTIII. századból és a XIX. század első feléből - annak akaratlanul is feltűnt.a nagy betűknek sajátságos, nem mindig következetes kancelláriai alkalmazása /mint Î "Yase Szijátyelsztvo" s ¥ens%e& ? «fg.Szamarszkij gubernátor" s Szamarai kormányz6 ur, "Genyarja mjeszjae&^ ^.Január hónapban/ amely egészen esetleges voit és ma már teljesen értelmét vesztette. A aokumenbumok kinyomtatásánál a nagy betűk használatát tehát egységesíteni kell. A dokumentumot sajtó alá rendező kutató a következő szabályokat kövesse a nagy betűs szövegek kinyomatásánáli 1. Nagy betűvel kell nyomatni minden tulaj donfőnevet, személynevet, földrajai elnevezést j 2. a hónapokat l'A dekabristák felkelése, V. kötet, 454. és köv.
