Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

I. A dokumentumok publikálásának előkészítését megelőző archeográfusi munka

A dokumentum uj voltának megállapítása, felhasználtsági fokának megállapítása olyan kérdés, amely Igen élesen merül fel az archeográfus előtt, leggyakrabban munkája kezdetén, különösen akkor, ha nem a témától az irat felé, hanem a megtalált irattól a téma felé haladva dolgozik. Ebben a kérdésben a tárgyra vonatkozó irodalom gondos tanulmányozásának döntő szerepet kell játszania. Az irodalom ilyen tanulmányozása nélkül az archeográfus mindig azt kockáztatja, hogy hibát követ el és utalás nélkül újként közli az általa megtalált iratot másodízben, nem is gyanitva,hogy az iratot már kiadták. Az ilyen esetek aránylag ritkák az aröheográfiai gyakorlatban. Mégis egy olyan tapasztalt archeográfus példája, mint Sz.N. Valk azt mutatja, hogy mennyire fontos a kérdés irodalmával való részletes megismerkedés. Valk kiválóan ismeri az 1870-1880-as évek narodnyik irodalmát, mégis mint ujat /t.Li. eddig ismeretlent, ford./ nyomtatott ki egy verses paródiát, az 1883» évben készül* sokszorosított.példány alapján amely Zselihovszkij ügyésznek, a 193 vádlott perében elmondott vádbeszédét gúnyolta. Ez a paródia nemcsak hogy már 1882-ben megjelent^ a Oenfben illegálisan megjelent "Na rogyine" /Hazánkban/ c. gyűjtemény második részében /30-35. old./, de még V. BÖgucsarszkij.széles körben ismert "A hetvenes évek aktiv narodnyik-raozgalma" c. müvében is /a 307-311. oldalon/ kiadták. '2 . . . A kiadandó irat uj voltának kérdése, amely kisterjedelmű kiadványnál rendkívül élesen merül fel, némileg vészit élességéből nagy tárgykörű dokumentumkötetek esetében. Az utóbbi esetben az iratok kiadására való kiválogatásnak alapelve nem csupán az irat uj, eddig még fel W» használt volta lehet, hanem a kötet teljessége, a tárgyat különböző oldalról megvilágító iratok teljessége. Ebből a célból a kötetbe be lehet venni olyan iratokat is, amelyeket korábban már teljesen kinyomtattak, vagy tartalmát ismertették, vagy részletekben idézték stb. Ilyen esetekben figyelmesen össze kell vetni az eredeti iratot a kinyomtatott szöveggel, meg kell vizsgálni, hogyan használták fel az iratot nyomtatásban, teljesen közölték-e vagy rövidítve,- nem hagytak-e ki az utóbbi esetben valami fontosat, nem megbízhatatlan másolat alapján nyomtatták-e ki az iratot, nem hozzáférhetetlen bibliográfiai ritkaság-e az a kiadvány, amelyben az illető irat megjelent, stb. A felvetett kérdések megoldásától függően a már kiadott iratot ilyen vagy olyan módon fel lehet használni az uj kiadványban,de persze, a legendában meg kell jelölni az • irat előző kiadásának helyét és újraközlésének okait. Az archeográfus munkája a dokumentumon Azután, hogy az archeográfus megállapította a fellelt dokumentum tematikai jelentőségét és azt, hogy nyomtatásban nem jelent még meg,megkezdheti az általa fellelt dokumentumnak a feldolgozását és sajtó alá való rendezését. B munka rendszerint két irányban folyik. Az archeográfus a dokumentum szövegét külső oldalról vizsgálja raeg_/szövegkritika/ • Ennek az a célja, hogy megállapít sara kiadásra kerülő-dokumentum kritikailag feldolgozott, helyes szövegét. Ezzel párhuzamosan az archeográfus tartalmi szempontból /a dokumentum származásának kritikája/ *•^•Zselihovszki jnak a 193 vádlott perében elmondott vádbeszédének verses -paródiája. Krasznüj Arhiv. Moszkva. 34. kötet /1929/ 228-230. oldal.