Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
I. A dokumentumok publikálásának előkészítését megelőző archeográfusi munka
zéket vagy egyéb levéltári útbaigazítást szolgálé apparátusok megvizsgálására. A levéltári jegyzékek, bár régebben az irodai ügyvitel Góljaira készültek és nem tökéletesek, mégis segítségül szolgálhatnak a levéltári anyag felőli tájékozódás első fázisában* Az archeográfus e jegyzékek áttanulmányozása során készítsen jegyzeteket munkacéduláin a témájához vágó őrzési egységekről /"ü^iratok"/, s feltétlen jegyezze fel azok levéltári jelzetét is. A-levéltári anyag felderítése közben a kutató előtt uj problémák is bukkanhatnak fel, amelyeket a kinyomtatott irodalom tanulmányozásánál nem látott előre* Az archeográfus, miután összeállítót ta.munkájának kartotékait, kezdje el a kiszemelt levéltári őrzési egységek /iratok/ közvetlen megvizsgálását. Kétségtelen, hogy a közelebbi megvizsgálás sokszor kimutatja, hogy nincs összefüggése a kutatott témával: az erre vonatkozó megjegyzést rá kell vezetni a megfelelő munkacédulákra. Más őrzési egységek viszont olyan dokumentumoknak fognak bizonyulni, amelyek teljesen megfelelnek az adott témának. Ilyen esetekben viszont részletesen fel kell jegyezni tartalmúikat! kivonatokat kell késziteni belőlük, sőt néhány dokumentumot teljes egészében le kell másolni. Másolatok, jegyzetek^ kivonatok képezik majd a dokumentum-gyűjtemény ,alapj4*í egyesek a bevezető cikk és a koamem*táló rész /kommentátori apparátus/ anyagául fognak szolgálni* A kinyomtatásra kerülő dokumentumok kiválasztása Az irodalom részletes tanulmányozása nemcsak ahhoz szükséges, hogy a témára vonatkozó dokumentumok lelőhelyét tisztázzuk, hanem ahhoz is, hogy a fellelt dokumentumok közül kinyomtatásra szoba jövőket kiválaszthassuk. A levéltári ügyirat tanulmányozásánál azt látjuk, hogy a benne levő dokumentumok nem egyforma jelentőségűek: egyeseket teljesen felesleges kinyomtatni, mert semmi kiegészítő adatot nem szolgáltatnak a megjelölt téma számára; másokban akad valami uj is, de csak részletkérdés szempontjából jelentős anyag, amely a kommentárok között vagy pedig öszszevont alakban - táblázat, diagramm, regeszta, krónika stb* - formájában használható fel. De mivel minden őrzési egység /ügyirat/ olyan dokumentum-csoportot jelent, amelyet nem mechanikusan kapcsoltak össze, hanem egy vagy több ismertetőjegy /nominális, levelezési, tárgyi, földrajzi stb. szempont/ alapján* azért^ezekben az őrzési egységekben van néhány igen fontos dokumentum, amelyekre az aroheográfusnak figyelmét fordítania kell. Ezek lehetnek kérvények az ügy ismertetésével, levelek, tanúbizonyságok, %előadói feljegyzések, határozatok stb. végül lehetnek összefoglaló jellegű dokumentumok /jelentések, beszámolók, szakvélemények stb*/. Arra azonban ügyelni kell,,hogy ez utóbbiak irói az eseményeket rendszerint szubjektiven értékelték, ezért éppen az összefoglaló jellegű dokumentumokban foglalt tényekről szóló tanúbizonyságokat egybe kell vetni azokkal az anyagokkal, amelyek alapján az ilyen összefoglalás készült. Csak akkor állapithatja meg az archeográfus azt, hogy mit nyújt valamely dokumentum a téma számára, ha az adott téma irodalmát már tanulmányozta és elkészítette a téma kidolgozásának tervét. A téma által felvetett problémákra a dokumentum adhatja meg a legközvetlenebb, teljes választ, a kérdés megvilágításához uj részleteket adhat; uj, a korábbi fel-
