Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
I. A dokumentumok publikálásának előkészítését megelőző archeográfusi munka
'Sma$$%tá íé vannak Borunovra vonatkozó iratok* Több részletadat található a Borunov-epizódra vonatkozóan ínég két másik helyi fondban; - 1. a pszkovi kormányzóság fondjában /Novgorod/ a helyi hatóság jelentése és 2* a vádlott ós à tanuk vallomása, stb* a velikolucki kerületi birőság fondjában /Kalinin városban/* . Az előbbi példa megmutatja., hogyan bővül fokozatosan a dokumentum^'\-n-g? amint az araheográfus a témától a dokumentumokhoz közeledik* Ez az ut a leghelyesebb, különösen kezdő archeográfus számára* M±üiá-ú m archeográfus választott totójában irodalom alapján tájékozódott ? már nem jár bekötött özemmel a számára szükséges dokumentumok kutatása közben^ hanem ~ ha megközelítő pontossággal is «~ de tudja, hogy melyik fondban tudja megtalálni a számára szükséges anyagot, emellett kutatásai többé-kevésbé tervszerűen folynak, s bizonyos mértékig biztositva van afelől, hogy hibát, vagy véletlen mulasztást stb* nem követ el* Az az archeográfus viszont, aki nem ismeri témája irodalmát, akinek nincs pontosan meghatározott témája és az összegyűjtött anyagában véletlenül számára érdekes anyagra bukkan, fordítva kényszerül eljárni, vagyis a megtalált dokumentumok alapján kell megállapítani munkája témáját és azután gyűjteni a hozzá megfelelő irodalmat 0 Ha a kutató tapasztalatlan,, a lelet védetlen volta és a munka tervszerűségének hiánya szükségképpen azt eredményezi, hogy a feltalált dokumentumok kiadásánál megtörténhetik az 5 hogy nem használja fel a teljes irodalmat, sok részlet kiderítetlen marad és a közzétett dokumentumok feldolgozása keletkezési korszakukból, keletkezési idejük általános viszonyaiból kiszakítva történik, éppen amiatt, mert a szerző elmulasztotta a szóbanforgó kérdés irodalmának előzetes és alapos tanulmányozását© Persze nem lehetetlen olyan eset sem, hogy alamely véletlenül talált dokumentum arra a gondolatra serkenti az arche gráfust, hogy a dokumentumban érintett problémát tegye tanulmánya tárgyává, de ilyen uton csak az a kutató induljon el, aki megfelelő, tapasztalatoknak es történelmi ismereteknek már birtokában van* Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kiválasztott téma szükséges levéltári anyagának keresése közben nem elegendő, ha az irodalomnak csak egyik fajtáját ismerjük* Az archeográfusnak ennek érdekében tanulmányoznia kell a kinyomtatott jegyzéket, útmutatásokat, levéltári konspektusokat és persze azt is vizsgálat tárgyává kell tennie, hogy a forradalomelőtti időben az állami intézmények által Idadott ilyen természetű anyag meg nem felelő szemléletű, mert szűk szempontú, rendi és osztály célokat követ* A szükséges anyag kutatásánál nem kevésbé fontos forrásul szolgálhat valamely intézmény hivatal-törté ne te is, ha abban útbaigazítást lehet találni olyan problémákra, amelyek az illető intézmény hatáskörébe és illetékességébe tartoznak* Ez bizonyos mértékig helyettesítheti a levéltári útmutatókat és a levéltári dokumentum gyűjteményeket. Miután az archeográfus már megjelölte azokat a fondókat, amelyekben az általa tanulmányozott témára vonatkozó levéltári anyag fellelhető, az anyag feltárása végett át kell térnie a levéltári leltári jegyA kérdés bibliográfiáját lásd M,I. Ahun: "A XIX-XX. századi állami intézmények tanulmányozásául szolgáló források".c. cikkében* Arhivnoje Gyelo M. 1939. I.
