Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

XI. Az irodalom mutatója

ket ölt. Az idézett nyomtatott kiadványokra való hivatkozásnál nem emiitik meg a könyv, vagy a cikk szerzőjének nevét; közlik a folyóirat óimét, de nem közlik a cikk óimét $ nem különböztetik meg a folyóirat kötetét és számát, sőt néha egyáltalán fel sem tüntetik* Szinte rendezer az, hogy nem jelölik meg a könyv kiadásának helyét és évét, az oldalszámot, ahol a cikk olvasható, a napilapnál a hónapot és napot stb* Gyakran ugyanazt a kiadványt minden alkalomnál másképpen nevezik meg /például x "Az ipari és kereskedelmi kongresszusoknak az 1908. évi vasiparral és gépiparral foglalkozó tanácsüléséről szőlő" beszámolóját háromféleképpen idézik /t«i« különböző rövidítéseket használnak a cimben, hol ezt, hol azt a szót röviditik, ford./. Arról nem is szólva, hogy a hivatkozás hiányos volta megnehezíti az idézett forrás megtalálását, az ilyenféle "bibliográfiai megjelölések" zavarba hozzák a kutatót, mert nem tudhatja, hogy a szerző egy munkát vagy különböző munkákat h asznál t-e fel müvéhez* Az ilyen "bibliográfiai" módszerek teljességgel megengedhetetlenek a mostani kiadványokban, mert a bibliográfia meghatározott segédtudomány és mint ilyennek kidolgozott módszertani eljárásokkal kell rendelkeznie. A "bibliográfiai mutató" Valamely kérdés vagy téma irodai mának bibliográfiai mutatóját kétféleképpen lehet elkészíteni $ 1* Önálló, külön mü fórmájában /könyv, brosúra, folyóirat, cikk/?2, könyv, gyűjtemény melléklete formájában* A mutató első formája, mint önálló mü, bonyolult és több magyarázatra szorul; a második, amely minket speciálisan érdekel, egyszerűbb, mert nem önálló, hanem csak kisegítő, tájékoztató jelentősége van és minthogy jóval szűkebb tárgyát előre megszabja maga a gyűjtemény, amelynek a mutató csupán melléklete. De persze az összeállítás alapelvei és a technikai eljárások mind az első, mind a második esetben azonosak maradnak* Ezért nélkülözhetetlen, hogy - ha csak nagy vonásokban is - megismerkedjünk azokkal az alapvető módszertani tanításokkal, amelyeket 4Fomín a mutatókról szóló speciális cifikében ad és amelyeket ő abszolút szűkségesnek tart az önálló mutatókhoz, Majd pedig meg kell néznünk, mit lehet azokból alkalmazni a minket érdeklő irod^ommutatóhoz, a dokumentumgyüjteményhez csatolt "melléklet«mutatóhoz"* As előszó, amely eligazít a*felhasznált nyomtatott anyagban és lehetővé teszi, hogy megismerkedjünk magának a kézikönyvnek jellegével, alapvető követelmény az önálló mutatónál. Ebben az előszóban mindenekelőtt a mutató feladatait és azoknak a személyeknek a körét kell meghatározni, akik számára készült; ez a két alapvető, pontosan feltett kérdés rögtön előre megszabja mind a mutató általános jellegét, mind a számára összeválogatott anyagot és az utóbbi elhelyezését. Ezután 'az előszóban fel "kell tüntetni mind a kézikönyvben felsorolt nyomtatott anyag kronológiai határait /a kornak, amelynek* irodalmát a mutató regisztrálja/, mind pedig a felsorolt anyag terjedelmét /hogy teljes, vagy nem teljes a lista/; könyvek, folyóiratok vagy újságcikkek /orosz vagy idegen nyelvű irodalom stb./. .Ha a mutató nem tűzi maga elé azt a feladatot, hogy kimerítő anyagot adjon az illető kérdésről, akkor meg kell jelölni a válogatás elvét /milyen módon határozták meg a kiadott anyaghoz való viszonyt stb./ és fel is kell sorolni a forrásokat /kiadványokat/, amelyek alapján