Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
7 alkalmazása egészen Kr. u. 10. századig tartott. Ekkora a papyrus készítéshez szükséges növény évezredes kivágása miatt kipusztult a Nílusból. Megszűnésével egy időben a papyrusnak mit megíró anyagnak a készítése is megszűnt. Pergamen Szerepét és feladatát lassan a pergamen vette át, amit Ke.2.században a görögök alkalmazták először. Készítését II. Eumenész, Attalida királya, Ke.197-159, uralkodott Pergamen városban kezdeményezte. Ő az alexandriai könyvtárhoz hasonló könyvtárat építtetett. Az ókor híres könyveit az alexandriaiaknál drágábban felvásárolta. Egyiptom riválisává vált és az alexandriai könyvtár érdeke miatt megtiltották a papyrus szállítását Pergamenbe. A városban fellépő papyrus hiány megszüntetése érdekébe Pergamen városának uralkodója, tudósainak tanácsára elrendelte, hogy kecske és bárány irhájából a tímárok vékony, hajlékony, bőrhártyát készítsenek, amely írásra alkalmas felülettel bír. A bőrök felületének egyenletességét tengeri tajtékkővel való csiszolásával tették simává, melynek mindkét sárgásfehér oldalára lehetett írni. Nevét a készítés első helyéről, Pergamen városáról kapta. A pergamen készítése rövid idő alatt elterjedt Európában is. A két megíró anyagot a papyrus kipusztulásáig Ku.10. századig párhuzamosan használták. A pergamen használata pedig a könyvnyomtatás elterjedése után adta át a helyét a papírnak. Papír készítése Kínában a selyemhernyó gubójából készített selymet már több száz évvel korábban feltalálták. Írásműveiket is festményeiket tussal, selyemre írták, vagy festették. Valószínűleg a selyemhernyó tenyésztése révén szerzett tapasztalataik segítségével dolgozták ki, alkalmazták a papírkészítés módszerét. A papírkészítés módjával a császári palotaőrség vezetője, T’sai Lun vidéki körútja során találkozott. Felhasználásában rejlő lehetőségeket felismerve javasolta császárnak, hogyan és miből kellene az új megíró anyagot készíteni és ennek alkalmazását országszerte bevezetni. Császári rendelet alapján Ku.150-től kezdett Kínában elterjedni a papírkészítés. 4. A kínai papírkészítés alapanyaga kezdetben növényi eredetű eperfa háncsból készített rövid,mm hosszúságú rost volt. A növény levelei a selyemhernyók tápláléka volt. A levelektől megfosztott ágakat régen elégették. Valószínűleg ezeknek, az ágaknak kérgét használták a papírkészítők. Az ágakat áztatták, puhították, leválasztották róluk a kérget, majd erről a háncsot. Ezt aprították, meszes vízben mosták, fehérítették, majd kőlapon fakalapáccsal apróra törték. Ennek eredményeként apró, rövid rostdarabokat kaptak. A rostdarabkákat vízzel pépesítették. Az így előállított pépszerű anyagot, vízzel tovább hígították. A merítő kádba kerülő hígabb pép mai mértékegységgel mérve 5-6 % szilárd rostanyagot tartalmazott. Később len rongyból hasonló módon előkészített és hasonló hosszúságúra aprított rostokat is kevertek a háncsból készült péphez. Idővel a háncs gyűjtésének és előkészítésének elhagyásával áttértek a csak rongyból való papírkészítésre. Ennek következtében gyorsabbá, és egyszerűbbé, gazdaságosabbá tették a papírkészítést. A papír ősi készítése több egymást követő munkafolyamat eredményeként jött létre. A kínaiak szorosan egymás mellé illesztett fapálcikákat, nádszálakat rögzítettek egy fakeretre alsó széléhez. Így a keretet széle egy olyan tepsi (téglalap) alakú teret, szitát alkotott, amelynek alsó felén, a pálcák között vékony hézagok voltak. A szitának a hígított vizes pépbe való ráöntésével, vagy belemerítésével, lassú kiemelésével, a pálcák közti hézagon lefolyó víz után fennmaradt egy vizes pépréteg. A péprétegben összekuszálódott rostszálak létrehoztak egy vékony rétegű, még nedves lemezt. A merített papír készítési folyamata tulajdonképpen a
