Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
A. Erdély papírmalmainak leírása, vízjeleik bemutatása
42 3. SZEBEN, HERMANSTADT, HERMANSTAT,CIBINI I. /1574-1599/ Jörg (Jerg) Bergen, papírkészítő mesternek, aki Würtenbergből , Riedlingenből érkezett Szebenbe a szebeni városi tanács 1555-ben a Heidenmühl mellett létesítendő papírmalomra 150 forintot folyósított. Mikor elkészült az épület és a városban nem működött nyomda, a városi tanács a posztókészítőknek engedte át az épületet. A város 1572-ben ismét kezdeményezte a papírmalom építését. 1573-ban a Gyulafehérváron székelő fejedelem Báthory István privilégiumot adott a városnak papírmalom építésére és egész Erdély területén a papír szabad árulására. Ismét Jörg Bergenre bízták a papírmalom építését. A papírmalom Talmács község határában, a Czód patak mellett, 1573-74-ben elkészült. Ezt követően kötött szerződést a városi tanács Bergen mesterrel a papírmalom működtetéséről. Erre enged következtetni az a tény, hogy évek óta nem működött szebeni nyomda kiadványai 1575-ben, saját vízjelükkel, ismét megjelentek. A papír értékesítés jogát kizárólag Szeben város birtokolta. Szeben városa papírmalmát 1588. július 20.-án kizárólagos joggal, eladta Merten Rewel és Valter Widmann papírkészítő mestereknek 900 forintért. A megállapodás értelmében 1590-től 80 forint éves részleteket, majd a teljes vételi összeg kifizetése után csupán 12 forint földbérleti díjat kellett fizetniük. A leszállított eladási ár arra enged következtetni, hogy a papírmalom ekkor már nem lehetett jövedelmező. A 16. század utolsó évtizedében a szebeni malom már valószínűleg nem, vagy csak szakaszosan működött és az 1599-es sellembergi csatával kapcsolatos prédálások áldozatává vált. 1601-ben a város nyomdáját megvásárló Simon Grüngrass arról panaszkodott, hogy Szebenben nem lehet többé papírhoz jutni. A háborús évtized alatt pedig a szebeni tanácsnak sem pénze, sem bátorsága nem volt, hogy új malmot építtessen. A talmácsi papírmalom vízjelként Szeben város és szék címerét használta. Ez többféle, koronás pajzsban, két hegyével lefelé néző, keresztbe tett pallost ábrázol. 17. század. 1600-as évek 4. LÁMKERÉK, (1637-1658 ) A 17. század első felében a nemességnek, majd a vele kiegyező fejedelmi hatalomnak megerősödése következtében a meggyengült városoktól a fejedelmi udvar vette át a művelődési élet irányítását. Az uralkodóvá vált kálvinista egyház által erősen befolyásolt fejedelmi művelődési politika, fontos szerepet biztosított a könyvkiadásnak. Ennek érdekében vállalta magára a fejedelem – a nagy gazdasági érvágások után óvatosabbá vált polgárok és városok helyett a papírkészítés újbóli megindításával járó anyagi terheket. I. Rákóczi György (1593-†1648 élt és 1630-1648 között volt fejedelem).1635-ben kezdett el foglalkozni a Bethlen féle gyulafehérvári nyomda fejlesztésével. Az újonnan épített két könyvnyomtató ház mellé betűmetsző, könyvkötő műhelyt és papírmalmot építtetett, a gyulafehérvári nyomda sziléziai származású alkalmazottjainak segítségével. David Sink Sziléziából behívott papírkészítő mesterrel állapodott meg, aki 1637-ben megérkezett I.Rákóczi György1638-ban már szorgalmazza a rongygyűjtést. Az 1639. májusi parancsában pedig a malom nevét is közli. Kéri, hogy a rongyot Lámkerékre szállítsák. A malom hivatalos jellegét az is aláhúzza, hogy a papírkészítéshez szükséges rongyot, kecske- és juhlábat városokkal, vármegyékkel gyűjtette össze, és ezek ellenértékét levonta, a beszállítók adójából. Az ilyen fajta nyersanyaggal való ellátása a papírmalomnak az egész 17. században érvényben maradt.
