Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
32 a papírkészítése után egy évtizeddel később is írtak levelet. Ez esetben is a vízjel határozza meg a sorba állítás helyét és idejét. Számos levelet lemásoltak. A másolt és hitelesített levélen a Copia felirat, az eredeti levél dátuma mellett a hitelesítő személye, helye és /vagy a másolás dátuma is fel van tüntetve. Vannak olyan másolt levelek is melyeket eredetinek kívántak feltüntetni, de a hitelesítéssel kapcsolatos adatok hiányoznak. Ezek esetleges hamisságáról a papírokon látható vízjel is egyértelműen tanúskodhat. Sokszor egy adott ügyhöz tartozó, - különböző helyen és időben írt levelek- kerülnek egymás mellé. Ezek között is található dátum és aláírás nélküli akta. Ekkor az aktákat összefogó, borítólap adatai, a tárgyalt ügyhöz való kapcsolata, alapján lehet azonosítani, illetve besorolni. Az is előfordult, hogy a borítólap adatai nem voltak használhatók a vízjel időrendi sorrendjének meghatározásához. Ennek hiányában a borítólapon látható vízjel ismerete alapján történt a besorolás. A vízjelek kisebb részét fél ívekről készített rajzok szemléltetik. A papírral való takarékoskodás érdekébe nagyon sokszor kettévágták a fél ívet. Ezeken található vízjeleket töredék vízjeleknek tekintem. Egyedi bemutatásuk zavart kelthet. Nem adnak felvilágosítást a papír másik oldalán esetleg látható vízjelek kapcsolatára. Ezeket akkor alkalmaztam, ha a fél íven lévő vízjel egyedi, vagy ha bebizonyosodott, hogy a másik ív félen nincs vízjel, vagy ha a rajta látható vízjelet papíron sem sikerült megtalálni. Számos alkalommal találkozni lehet a fél ívnél kisebb negyed ívvel, és ennél kisebb töredék papírokkal. Ezek rendszerint a kifizetett tartozások elismervényei. Ritkán található rajtuk vízjel, vagy annak töredéke. Nehezebb a fél, vagy negyed ív és ennél kisebb levéltöredéken látható vízjel, vagy vízjeltöredék azonosítása, sorba rendezése. Gyakorlatilag vízjelgyűjtésre alkalmatlanok,de ismeretszerzésre használhatók. A vízjelek bemutatásának elsődleges szempontja az volt, hogy lehetőleg egész íveken láthatókat egyszerre mutassam be. Ez az első olyan vállalkozás mely összegyűjtve, és nyomtatásban mutatja be Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készült merített papírokon látható vízjelek nagy részét. Ez tette lehetővé, hogy a gyűjtemény egy-egy oldalán,- az egy levélen látható összes,- tehát egymáshoz tartozó vízjelek rajzai jelennek meg. Ebben az esetben kettő, három, négy vagy öt vízjel látható egy- egy merített papíron. A kutatott levelek mérete azonban széles határok között változik. Nagy általánosságban 420-520 mm szélesek és 300-400 mm magasak. Természetesen ettől, nagyobb és kisebb méretű ívpapírokon talált vízjelek rajzait is bemutatom. A gyűjtemény bemutatása A/4-es 210 x 290 mm méretű papírlapokon történik. Az A/3 méret alkalmazásával már jobban meglehetett volna közelíteni vízjelek eredeti elhelyezkedésének bemutatását. Ez azonban a könyv méretét, nagyon megnövelte volna. Az A/4 méret azt engedte meg, hogy az eredeti merített papírokon látható vízjeleket egy-egy lapon sűrűbben, vagy kicsinyítve helyezzem el. Ezen utóbbi esetben a vízjelek elhelyezésével szeretném érzékeltetni eredeti helyüket a papíron. A jobb áttekintés érdekébe rövidítések segítségével igyekeztem minden esetben helyüket, méretüket feltüntetni. Valójában ez az amit nem sikerült az egyes merített papír oldalain látható vízjelekről tökéletesen visszaadni. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük,az A/4-es lapokon az egyes vízjelek eredeti méretét akkorára kellene kicsinyíteni, hogy a bemutatott ábrák a szem számára már nem mondana semmit. Élvezhetetlen leltárrá változtak volna. Eredeti helyük elképzeléséhez, a rövidítéseket és az olvasó fantáziáját is igénybe vesszem. Így válnak Önök az anyag tanulmányozása révén annak jobb megértőivé, szakértőivé. A 16-17. században készített papírok egész ívein csak egy, néha kettő, vízjel látható. Ebben az
