Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
33 időszakban a papírívek mérete is kisebb volt a későbbi századok papírméreténél. AZ EGY vízjel az ívpapír bal vagy jobb oldalán, általában ívközépen található. A 18-19. század merített papírjain azonban már kettő, három, négy, öt, vízjel (vízjel csoport) eltérő helyeken is megjelent. Ezek összessége ad felvilágosítást a malom tulajdonosáról, a malom helyéről, készítés idejéről, a papírkészítő mesterről, a papír típusáról, sorszámáról, arról, amit a papírkészítő, vagy a tulajdonos ki akart fejezni. Miután a papíríven több vízjel is megjelent különbséget teszünk fő, mellék és kiegészítő vízjelek között. A maga korában minden egyes vízjel elhelyezkedésének szerepe volt. A fővízjel méreténél fogva általában a legnagyobb. Legtöbbször a baloldali ívközepén látható és a királyok, fejedelmek, főúri családok, városok jómódú polgárok címere, malom tulajdonosok, bérlők monogramja. Ettől eltérő helyen is találkoztam pld. az ív bal és jobb szélén 90°-al elfogatott azonos fővízjellel. A mellékvízjel az ív másik oldalának közepén helyezkedik el, s a papírkészítés helyét a tulajdonos, bérlő, a papírkészítő nevét, papír minőségét, készítés dátumát, monogramot ábrázol. A kiegészítő vízjelek az egész ív közepén (ívközépen) fent, középen és lent, valamint az ív alsó sarkaiban lap alján, tetején, az ív bal vagy jobb szélén fent és lent, nevek évszámok, sorszámok, néha 1-1 betű vagy szám formájában is megjelenhetnek. Vannak olyan fő- és mellékvízjelek, melyek mellett, vagy alatta, nevek, monogramok, helységnevek, évszámok jelennek meg. Elhelyezkedésük miatt ezeket a fővízjelhez, vagy a mellékvízjelhez tartozónak tekintem. Ezek az összetartozó vízjelek, un. vízjelcsoportot, képeznek. Néhány esetben ívközépen elhelyezkedőnek nevezem azokat a vízjeleket, amelyek hosszúságuknál, méretüknél fogva – bal széltől a jobb szélig - gyakorlatilag az egész ívet betöltik. Ezek főként malom nevet jelölnek. Fél íveken látható vízjelek bemutatását amennyire lehetett kerültem Ezeket töredék vízjeleknek tekintem. Bemutatásukra néhány eset kivételével, főleg a 18-19. században került sor. Ábrázolásuk könnyebb, de nem adnak átfogó képet a papírmalmok tulajdonképpeni munkájáról, az egész ív felületén látható és összetartozó vízjelekről, és sokszínűségükről. Sok estben ugyanaz(ok) a vízjel(ek), más és más minőségű, színű, méretű papíron is megtalálható. Ekkor vízjel változatokról beszélünk. A korábbi évszázadokra visszadatált adománylevél hamisítványok készítésének megakadályozása miatt az erdélyi Gubernium (Magyar Királyi Főkormányzó Szék) az 1800-as évek elején elrendelte, hogy minden évben, az adott évszámot kell a merített papírokon feltüntetni. Az évszámok feltüntetése következő évtizedekben készített vízjelek egy részét sablonossá tette. Létrejöttek olyan vízjel sorozatok, amelyek több éven át csak az évszámban térnek el egymástól. Többször csak egy vagy két számot változtattak meg egy korábbi évben alkalmazott merítő szita vízjelinek évszámában. A változtatott évszám rajza eltér a korábban készült merített papír betűitől. Ezek is hozzátartoznak egy –egy papírmalom történetéhez. Bemutatásuk nélkül, róluk nem tudunk teljes képet alkotni. Ezért is lehetséges az, hogy néhány hosszú ideig működő papírmalom vízjeleinek száma száznál is több lehet. A bemutatott vízjelek között néhány ilyen hamisnak tűnő Copia rajza is megtalálható. A 14. ábrán a vízjelekhez szövegesen megadott információk magyarázatát ismertetem. Vízjel rajzaim sok esetben, önmagukban is, a korábbi kutatók eredményeit módosítják, pontosítják, vagy eddig nem ismert adatokkal kiegészítik, ismereteinket bővítik. Tehát egy permanens kutatási folyamat részét képezik. Azt hiszem, hogy az elmondottak alapján érthetővé vált miért foglalkoztak kevesen ezzel a tématerülettel és dokumentálásával.
