Visegrád 1335 (Budapest, 2009)
The Congress of Visegrád by György Rácz
ssHungarian A visegrádi kongresszus döntőbírókat választottak. A lengyel király Anjou Károly, a lovagrend pedig Luxemburgi János személyében. A magyar király - aki Lokietek halálával a térség rangidős uralkodója lett - vállalta a szerepet és eltökélt szándékkal közvetített a régi cseh király és az új és fiatal lengyel uralkodó tárgyalásai során. Szempontjai között nem volt elhanyagolható, hogy hosszú távú célként ő maga is kitűzte az Anjou-dinasztia számára a lengyel trón megszerzésének lehetőségét. A visegrádi konferencia tehát a Magyarország közvetítésével majd két éve zajló cseh-lengyel és a lengyel-lovagrendi diplomáciai tárgyalások lezárását is jelentette. A körültekintő diplomáciai előkészítés szálait - úgy tűnik - Visegrádról mozgatták, ez pedig a folyamatos kapcsolattartás és információcsere érdekében állandó követ- járásokkaljárt. Első lépésként Kázmér Sandomirban 1335. május 28-án egy évre szóló fegyver- szünetet kötött János cseh király fiával, Károly morva őrgróffal, és a szerződésbe két lengyel herceg mellett belefoglalta Károly magyar királyt is kezesként, akik oklevelükkel majd megerősítik a békét. Ezt követően augusztus 24-én már a Magyar Királyság területén, Trencsénben (Trenčín, Szlovákia) találkoztak János és Kázmér megbízottai. Kázmér felhatalmazta követeit a békekötésre úgy, hogy a közvetítő, a magyar király megbízottainak tanácsait kövessék. A követeknek joga volt 30 000 ezüst márka értékben anyagi kötelezettséget vállalni a király nevében. Azt jól látták a lengyel politikusok, hogy a szorult pénzügyi helyzetben levő cseh király anyagi kárpótlása lehet a megoldás egyik kulcsa. Végül is ekkor még a pénzügyi részletek nélkül sikerült megállapodni a békepontokban, amelyek a cseh uralkodónak a Lengyel Királyságra vonatkozó jogcímei voltak. Eszerint János király fiával együtt lemondott Lengyelországot érintő jogairól, a lengyel király pedig lemondott a cseh király hűbérurasága alatti lengyel területekről, ami gyakorlatban Sziléziát és Mazóviát (ténylegesen Plock városát) jelentette. A megállapodásról Kázmér képviselői állították ki saját pecsétjük alatt az oklevelet, és megígérték, hogy október közepén a lengyel király is megerősíti azt. A cseh küldöttség ezt követően Visegrádra, a magyar királyi udvarba ment, ahol gyorsan 46
