Visegrád 1335 (Budapest, 2009)
The Congress of Visegrád by György Rácz
•*y A visegrádi kongresszus Visegrád az öreg Duna folyó legnagyobb kanyarulatában fekvő festői szépségű kisváros. A források egybehangzó tanúsága szerint 1335 őszén itt tartották azt a nemzetközi konferenciát - vagy ahogyan a történetírásban említeni szokták, a visegrádi királytalálkozót ahol az akkori közép-európai királyságok vezetői elrendezték országaik ügyes-bajos dolgait. Azért éppen Visegrádon, mert a 14. században itt volt a magyar királyi udvar, I. Anjou Károly, a találkozó kezdeményezőjének székhelye. A hegy tetején álló fellegvárat még IV. Béla magyar király építtette a tatárjárás után az 1250-es években, hogy menedékül szolgáljon egy újabb invázió során. A hely stratégiai jelentősége szinte felkínálta, hogy a király a fellegvárat Duna-parthoz közeli lakótoronnyal (vizivárral) bővítse és a kettőt összekötő völgyzáró fallal hatalmas várrendszerré alakítsa. A hely nevét - amely szláv eredetű, jelentése ’magaslaton álló vár’ - érdekes módon mégsem a mai fellegvárról kapta, hanem a tőle északabbra, egy kisebb dombon álló egykori várról. Ezt a római erődből kialakított, később teljesen elpusztult ispánsági várat nevezték el a környék akkori szláv lakói ’Fellegvárnak’, s az elnevezést a magyarok is átvették tőlük. A hegy tövében a 13. század második felében német vendégtelepesekkel benépesült falu hallatlan gyorsasággal lett város, köszönhetően annak, hogy I. Anjou Károly magyar király a tartományurak leverése után 1323-ban Temesvárról Visegrádra helyezte át székhelyét. Itt állították fel a központi bíróságokat és a királyi hivatalokat. A táj és az építészet lenyűgöző együttese látszott Anjou Károly számára a legalkalmasabbnak arra, hogy a hegy alatt megkezdje a 14. századi Közép- Európa egyik legjelentősebb uralkodói központjának építését. A török időkben elpusztult királyi udvar épületeinek feltárása 1934 óta folyik. A régészek megtalálták az Anjouk által épített palota alapfalait, ahol 1330-ban merényletet kíséreltek meg I. Károly ellen. A várnakés a városnak pedig 1335-ben már alkalmasnak kellett lennie arra, hogy Luxemburgi János cseh királyt, fiát és örökösét, Károly morva őrgrófot, III. (Nagy) Kázmér lengyel királyt, I. Rudolf szász és III. Boleszló sziléziai herceget, a német lovagrend képviselőit, valamint népes kíséreteiket fogadni tudja és ellátásukat megfelelő színvonalon biztosítsa majdnem egy hónapon keresztül. RÁcz György SP- 43
