Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Lipszky János pályafutása
szerint alkáplárrá („Vice Korporal”),265 az ezrediratok szerint azonban egyértelműen káplárrá („wirkliche Korporal”) nevezték ki. Az ezred tavaszig a Mehádia és Orsóvá közötti táborba volt rendelve, Lipszky mint káplár vett részt a Mehádiáról Lúgosra történt visszavonulóig. Ez időben az akkori dandárparancsnok, az előőrsöket vezető br. Vécsey Siegbert vezérőrnagy mellett mint hírvivő káplár teljesített szolgálatot, ő szállította a parancsokat az alárendelt csapatoknak és az előőrsláncnak. Egy ilyen alkalommal Karánsebesnél, az úgynevezett Ovidius-toronynál kilőtték alóla a lovat, teljes poggyásza odaveszett, és ő maga is csak nagy nehézségek árán, csupán az alegység alhadnagya, Nagy András segítségével menekült meg. Lipszky János jó katona, feletteseinek büszkesége lehetett, önéletírása szerint az ezred összes törzs- és főtisztje nagy figyelemmel és jóindulattal viseltetett iránta. Emiatt a következő tiszti állás várományosa, Erdődy András őrmester irigységből és féltékenységből a legelkeseredettebb ellenségévé vált. Mindent megkísérelt, hogy üldözze őt, végül egyszer brutálisan szidalmazni kezdte, amin Lipszky annyira felháborodott és megbántódott, hogy fogott két pisztolyt, egyet magának, egyet neki, és teljes méreggel rontott a sátorba. Már az őrmester testére célzott, amikor Joseph Koronthály másodkapitány megragadta a kezét, és letartóztatva az ezredes sátrába vitte. Az ezredes alapos intelemben részesítette, de fiatal korára való tekintettel nem büntette meg őt a törvény teljes szigorával, ennek értelmében ugyanis az önbíráskodó katonát ki kellett volna végezni. A lugosi visszavonulás után a dandárt (amelybe a Graeven-ezred is beletartozott) gr. Harrach vezérőrnagy vezetése alatt az újpalánkai földsáncok bevételére és egyben a Bánság törököktől való megtisztítására rendelték ki. Ezen erős hely bevétele a császári-királyi sereg sok száz halottjába került, nem is számolva a sebesülteket. A törökök elkeseredten küzdöttek, emiatt többször sikertelenül végződtek a rohamok, és ez az Eszterházy- és Pálffy-gyalogosezredeket teljesen elcsüggesztette. Végül önkénteseket választottak: 12 huszárnak kellett a rohamot megkezdeni, őket négy divízió gyalogos követte, és negyven Hessen-ezredbeli huszár zárta a támadó egységet. Lipszky az önkéntesekkel olyan szerencsés volt, hogy csellel a sáncok árkáig sikerült átvágtatnia. Ezalatt a gyalogság a sáncokat rohamozta, sajnos sikertelenül, a rohameszközöket hátrahagyva kellett visszavonulniuk. Lipszky három emberrel a mellvéd mögött a sáncárokban maradt, míg végül csellel bevették az erődítményt, és feltétel nélküli kapitulációra kényszerítették a védőket. Az ifjú katonát bátor viselkedéséért az elöljárók különleges rendelkezésére 28 idősebb, az ezredben szolgáló kadéttársa megelőzésével 1788. december 4-én alhadnaggyá nevezték ki. A következő évben (1789) Ernst Gideon Loudon tábornagy vezetése 265 80 ReiSZ 1994. 58. Gyurikovits és Janovszky szerint is csak tiszteletbeli káplárrá nevezték ki: Gyurikovits 1847.1122., Janovszky 1892.121.
