Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Lipszky János pályafutása
alatt részt vett a horvátországi hadjáratban, amely expedíciót a horvát határőrvidéket szorongató szkutari basa ellen indítottak. 1790-ben a Graeven-ezred két osztályát (velük Lipszkyt is) gr. Festetics György alezredes parancsnoksága alatt Budára vezényelték az országgyűlésre. Az ezred magyar tisztjeit sem hagyta érintedenül az országgyűlést jellemző nemzeti felbuzdulás, és beadványt intéztek az ország rendjeihez, amelyben többek között magyar nyelvű vezényletet követeltek. A dokumentumot Festetics és több társa írta alá, azonban Laczkovics János későbbi önigazoló jelentésében még több személyt nevezett meg, akik az aláírók között szerepeltek volna: „[Festetics] a többször említett kérvényt az összes magyar tiszthez, és ilyen volt Schmied, Archi, Ruzsovits, Ko- ronthály kapitányoktól Tsitsmán, Szili, Vincze, gr. Pejasevits, Borsitzki, Nagy, Noszák, Ladányi, Lipszki, Guozdentsevits, Vidos fő- és alhadnagyokon keresztül minden bennszülött magyarhoz, gr. Pálffyt kivéve, aki akkor szabadságra utazott, odavitte, hogy írják alá.”266 Elképzelhető, hogy a felső vezetés reakciójától tartva nem írták alá valamennyien a kérvényt, és a későbbiek igazolták is aggodalmukat: Festeticset és társait előbb lefogatták, majd egy távoli állomáshelyre vezényelték (emiatt a gróf ki is lépett a szolgálatból). A déli határokon zajló bizonytalanságok miatt — és talán a kérvény büntetéseképpen — az alegységeket visszarendelték Belgrádhoz. A szisztovói béke után Lipszkynek 40 huszárral Szendrőről Belgrádba kellett szállítania az ottani ágyúkat. A béke (és az átadandó területek) miatt elégedetlenkedő elkeseredett szerbek azonban Grockán összegyűltek, szidalmazták és vádolták a kormányzatot, hogy kiszolgáltatták őket ősi ellenségüknek. Megpróbálták fegyveresen elragadni az ágyúkat, hogy rajtaütéssel elfoglalják Belgrádot és kikiáltsák az oszmán birodalomtól való függetlenségüket. Lipszky csak határozott fellépéssel, az uralkodó nevében tett legkomolyabb ígéretekkel tudta megakadályozni őket tervükben (minderről részletes jelentést is készített gr. Vallis tábornagynak, Belgrád akkori parancsnokának). Az ott kötött béke után ő vezette azt a csapatot, amely fogadta a várat átvevő, két török zászlóval érkező basát. 1790—1793 között az ezred Gab'ciában állomásozott, Lipszky annak törzsénél, Horodenkában, majd Zborowban volt. 1791-ben Sattarogában, Csernovitz közelében, 1792-ben Snyatynban, 1793-ban Zborowban szolgált. Erről a távoli unalmas garnizonéletről többet nem is jegyzett fel önéletírásában. 1793 végén (akkor már az új tulajdonosról Vécseynek nevezett) ezredével a francia forradalom elleni háború katonájaként a Rajnához vonult, ahol 1794 januárjától a megérkező törzzsel együtt a Baden-Durlach-beli Pforzheimbe rendelték.267 266 Jakobinus iratok, 523. Magyarul idézi: Reisz 1995c. 319. 267 Marton Jenő pusztán a legalapvetőbb szakirodalom alapján rövid életrajzi ismertetőt készített Lipszkyről abban a „reprint” kötetben, amely a Lipszky-térkép erdélyi részeit tartalmazta. Ebben megemlítette, hogy kutatásai P] során előkerült Lipszky naplója, 81
