Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)

1. ELŐSZÓ

1. Előszó

„Non mihi speciosa, séd ea, quorum Civitas indiget”, vagyis „Nem számomra ékes [dolgok], hanem olyanok, amelyre a Városnak szüksége van”— Euripidésznek ezt a sorát választotta Lipszky János huszártiszt Magyarország-térképe névmutatójának mottójául. Ebben a gondolatban foglalta össze egy évtizedes törekvését, hogy tehetségéhez képest csökkentse azt az elmaradottságot, amelyben hazája már hosszú ideje szenvedett, nem lévén jó és megfelelő pontosságú térkép az ország minden területéről.

„Óriási szorgalom eredménye, méltán nagy bámulatot gerjesztett, s amely a Magyarországról készült minden későbbi ábrázolás forrásává vált” — írta a 19. század közepén Emil Sydow a királyság és társországai általános térképéről (Mappa generalis Regni Hungáriáé...), amelyet Lipszky készített az 1800-as évek elején.1 A kortársak élénk érdeklődése és nagy várakozása közepette összeállított munka kilenc lapon ábrázolja Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Erdély területét, feltüntetve közel valamennyi települést, folyót, hegyet és az országokat behálózó utakat is. A kartográfia történetében szinte minden kutató nevezetes fordulópontnak tekinti a szerző tevékenységét és művét. Lázár secretarius és Mikoviny Sámuel után, Tóth Ágoston és Kogutowicz Manó előtt Lipszky János az a határkő, amelyhez viszonyítva korábbi térképkísérletekről, illetve azt követően műve hatása alatt álló („köpönyegéből kibúvó”) felhasználókról szólnak a feldolgozások. A tudományág történetét bemutató általános munkákban azonban sok esetben a szerző személyéről és térképéről is csak az általánosságok szintjét gyakran nem meghaladó szuperlatívuszokban tesznek említést, életének és munkásságának valóban alapos feldolgozására soha nem tettek kísérletet.

Lipszky János tevékenysége a tudományos alaposságú térképkészítés gyakorlatának és szervezői munkájának olyan iskolapéldája, amelynek monografikus összefoglalása a magyarországi térképtörténetnek és általában a tudománytörténetnek fontos fejezetét nyújthatja. A szerző összegzője a korábbi évtizedek törekvéseinek, és a korban példa nélkülien pontos műve a későbbi térképkiadások kiemelkedő forrásává és mintájává vált. A térképészet európai színvonalú honi képviselőjének ez ideig kellően fel nem tárt életútját és munkásságát a szintén egyedülállóan bőséges, eddig publikálatlan levéltári forrásanyag felhasználásával lehet és kell a köztudat és a kutatás számára bemutatni.

Jelen kötet — amelynek alapjául az 1998-ban megvédett kandidátusi disszertációm szolgált alapul — részletesen összefoglalja, hogy Lipszky János és segítői miSYDOW, EMIL VON: Das Kartographische Standpunkt Europas am Schlüsse des Jahres 1856. Petermanns Mitteilungen 1857. 1—24. Idézi: BARTHA 1983. 635.

5