Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
3. A MAGYARORSZÁGRÓL KÉSZÜLT TÉRKÉPÉSZETI ELŐZMÉNYEK A HABSBURG BIRODALOMBAN A 18. SZÁZADBAN - A II. józsef-féle kataszteri felmérés
A felmérések szervezeti felépítése a II. József által az előző évben létrehozott közigazgatási kerületek beosztásán alapult: a 10 magyarországi és 3 erdélyi kerületben adószabályozási főbizottságok, ún. Főkomissziók, az egyes vármegyéken belül pedig az ennek alárendelt Alkomissziók irányították a munkálatokat. A bizottságoknak 3-3 tagja volt, vezetője a commissarius (biztos), a földmérő-térképező szakember (műszaki irányító) — valamennyien katonák, az albizottságokban a vármegyei földmérő — és a „gazdaviselő” (pénztáros) volt. A kellő számú szakember biztosítása érdekében József császár 1786. január 4-én levelet intézett Hadik tábornagyhoz, a haditanács elnökéhez, amelyben kérte, hogy „valamennyi hadtestparancsnokságtól kérjen jelentést arra vonatkozóan, hogy a gyalog-, lovas- és tüzérezrednél kik azok a tisztek, kadétok és altisztek, akik vagy már részt vettek térképezésben, vagy pedig rendelkeznek a telekfelvételekhez szükséges ismeretekkel, és akik a Magyarországon és Erdélyben végzendő kimérésnél használhatóan alkalmazhatók, illetve erre beoszthatok lennének. A vezetést elsősorban olyan vezérkari tisztek kezébe kell adni, akik ezekben az országokban már működtek.”107 Az udvari bizottságban Hadrovich Antal és Horváth udvari tanácsosok mellett Neu ezredes vezette a vállalkozás legfelső vezetésében a műszaki felügyeletet. Régi résztvevője ő a magyarországi térképészetnek, mert már az első katonai felvételezés térképészeti munkálatai az ő irányítása alatt folytak. Helyettese Turati alezredes volt, aki az erdélyi munkálatokat irányította. A szakirodalom nem tudja, hogy hány polgári földmérő és katonai térképező szakember vett részt a munkálatokban, számukat több százra becsülik. A bécsi hadtörténelmi levéltár iratanyaga megőrizte a katonai résztvevők nevét, így pontosan tudható, hogy 151 személyt vezényeltek Magyarországra, és 27 főt Erdélybe.108 Mivel a munkálatok során a segédszemélyzetet a helyi polgári lakosság köréből válogatták, ezért a hivatalos nyelvek mellett magyarul is megjelentették a pátenst és mellékleteit. Általában a birtokosok fizették a segédszemélyzet munkadíját. A munkálatok vontatottan haladtak, annak ellenére, hogy a hiányzó munkaerőt, fizetség ellenében, katonákkal pótolták. 1787 szeptemberében a török elleni harcok kiúju- lásával a katonai személyek egy részét kivonták a munkálatok végzéséből, de a főmérnökök továbbra is irányították a műszaki munkálatokat. A munka haladásáról 10 naponként jelentést kellett készíteniük a községeknek az albizottságok felé, azonban azok elmaradozása miatt revizorokat is munkába kellett állítani. A mulasztásokat pénzbírságolással szankcionálták, azonban ez sem javított a helyzeten. A földmérési munka végeredménye az egyes telkek megállapított területnagysága volt, térkép nem készült, vagy ha igen, csak a területek kiszá107 Idézi: A magyar földmérés, 175. 108 A vezényelt személyek jegyzéke és az iratok: ÖStA KA HKR Prot. G 786. 1719. Erre 1. még Lipszky katonai pályafutásának ismertetését is. 46
