Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
3. A MAGYARORSZÁGRÓL KÉSZÜLT TÉRKÉPÉSZETI ELŐZMÉNYEK A HABSBURG BIRODALOMBAN A 18. SZÁZADBAN - Bél Mátyás és Mikoviny Sámuel
adott ki. A 18. század első felében — Mikoviny jelentkezéséig — többnyire Müller térképét használták fel újabb művek elkészítésénél.79 Kevésbé ismert az ugyancsak ekkor tevékenykedő Giovanni Morando Visconti tevékenysége, aki császári hadmérnökként Erdélyről készített térképet „Mappa della Transylvania” címmel. Mivel ő a helyszínen tartózkodva készítette munkáját, így az lényegesen jobb a korabeli hasonló műveknél. A térképet Welzer István brassói metsző véste rézbe.80 A térkép a karlócai békéhez készült (figyelembe vették a határok megállapításánál), több mint 1000 települést tüntetett fel, és J. Ch. Müller térképének erdélyi részei elkészítésekor ennek adataira támaszkodott. A térképnek összesen három kiadása van, amelyeket csak a papír minőségének vizsgálatával lehet elkülöníteni. Az 1699. évi megjelenés után Bruckenthal Sámuel szerezte meg a lemezeket, a második kiadást 1802—1804 között adták ki, később a Bruckenthal Múzeum ismét megjelentette a térképet 1940—1941-ben.81 Bél Mátyás és Mikoviny Sámuel A török hódítás után ismét egységesülő ország területe valójában nem volt teljesen ismert sem a kormányzat, sem a nemes vagy a polgár számára. Még az északi peremvidék adottságait sem ismerték, nem is szólva a központi és déli területekről, melyeket tudományos szempontból szinte újra kellett felfedezni. A központi igazgatás fejlesztése, a gazdasági intézkedések helyes meghozatala érdekében szükséges volt, hogy az államok politikai, földrajzi, gazdasági és történeti adatait egységesen feltárják. A Habsburg hatalom számára a katonai jellegű felmérések és térképező munkálatok igyekeztek elkészíteni az újonnan szerzett birodalomrész ismertetését; ám eredményeik a politikai viszonyok bizonytalansága és változékonysága miatt szinte kivétel nélkül szigorúan titkosnak minősültek, így az ország megismerésére törekedő civil szféra — sokszor jóval mostohább körülmények között — kénytelen volt saját méréseit és anyaggyűjtéseit elvégezni. A polgári igazgatás és a lakosság körében növekvő igény hatására az országismertető tudományos tevékenység geográfiai jellegű munkákban bontakozott ki. Bár a katolikusok és reformátusok, valamint a külföldi világi és egyházi szerzők is készítettek kisebb műveket, a törekvés magasabb tudományos szinten az evangélikus értelmiség munkájában jelentkezett, akik német egyetemeken ismerkedtek meg az ún. államismereti iskola céljaival és módszereivel. Az egyházi keretekből 79 Néhány példát hoz: FODOR 1952. 81—82. 80 Fodor 1952. 74. 81 A térképről részletes jellemzés és értékelés hosszú ideig nem készült, a munkára Plihál Katalin hívta fel a figyelmemet, az adatokat megjelenés előtt álló dolgozatából bocsátotta rendelkezésemre, szívességét ezúton is köszönöm. Igen alapos tanulmánya később megjelent: PLIHÁL 2000. 37
