Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
6. LIPSZKY JÁNOS TÉRKÉPÉSZETI VÁLLALKOZÁSÁNAK JELLEMZÉSE - Repertorium locorum objectorumque ... (1808)
A mutatókönyv bevezetőjében annak szükségességét a szerző azzal indokolta: „Jelen Repertóriumhoz az a kis lépték szolgáltatott indítékot, amelyet több okból Magyarország, Horvátország stb. térképénél elfogadtam, és ami a kapott szűk hely miatt nem engedte meg az előforduló tárgyaknak minden szokásos megnevezését a térképre is felvenni, amelyeket nemcsak a kereskedőknek, hanem minden utazónak, különösen az idegennek itt az országban nélkülözhetedenül tudni kell.” A kötet egyes oldalain hasábosán szerepelnek az információk, az első rovaloan a település, földrajzi tárgy (objectum) megnevezése található alfabetikus sorrendben, a fő megnevezést „latin Garamond betűkkel”, a helyi lakosság által használt más neveket pedig „cursiv” (dőlt) betűkkel nyomtatta, és egy *-gal megjelölte, ezeknél a fő elnevezésre is utalt (vide...). A német nevek gót, a cseh-szláv (szlovák) nevek ehhez hasonló betűvel szerepelnek a munkában. A főalaknál az összes általa ismert mellékalakot is felsorolta, sőt az egyes nevek után azt is feltüntette, hogy milyen nyelven (Lingua) adta meg az adott címszót, így: 1. = Latina (latin), h. = Hungarica (magyar), g. = Germanica (német), s. = Boh-slavica (cseh-szláv, tulajdonképpen szlovák), ill. = Slavonico-illyrica (illír, vagyis szerb), cr. = Croatica (horvát), vand. = Vandalica (vend), pol. = Polonica (lengyel), ruth.= Ruthenica (rutén), val. = Valachica (oláh, vagyis román).763 Az egyéb (másodlagos) nevekből a település vagy a földrajzi tárgy környezetének lakosságára is következtethetünk. A címben is megfogalmazódott, hogy a Repertórium címszavai a tartományokban használatba vett különböző elnevezések szerint kerültek be a munkába. A mutató használatához szükséges tudni, hogy az összetett településnevek általában csak utalnak az előtag nélküli (azt zárójelben utólag közlő) fő elnevezésre, Pl. Nagy-Kapus lásd Kapus (Nagy-). Az előtagot gyakran nem vették a fő elnevezés részének, ha az a tárgy fekvésé.t: All-, Al-, Alsó- (Dolnyi, Dolnj-, Dolnye-, Dolnya-, Hornj-, Niznj-, Unter-), Belső-, Fel-, Felső- (Gornyi-, Gornji-, Ober-, Wyssnj-), Közép- (Mittel-, Sredni, Strednj), Krajna-; méretét: Dlúhá-, Dlúhé-, Kis- (Klein-, Mala-, Maié-, Mali-, Malo-, Maly-), Közép- (Mittel-), Nagy- (Groß-, Veliká-, Veliki-, Welká-, Welké-, Welky-); korit: Ó-, Öreg- (Alt-, Stará-, Stari-, Sztara-, Sztari-), Új- (Neu-, Nowa-, Nowé-, Nowo-); spinét: Fehér-, Fejér- (Albus-, Bjlá-, Weiße-), Fekete- (Schwarze-, Czerny-, Czerná-), Vörös-; nemzetiségét: Böhmisch-, Horvát- (Kroatisch-), Magyar- (Uhersky-, Uherská-, Uherské-, Ungarisch-), Német- (Deutsch-), Oláh- (Walachisch-), Orosz- (Ruská-, Ruské-, Rusky-), Rácz-, Tót- (Slovensky-, Slovenská-, Slovenské), Sváb-; vízrajzi nevet. Balaton-, Dráva-, Duna-, Er-, Garant-, Ipoly-, Kapos-, Mura-, Tisza-, Rába-, Sajó-, Sáros-, Tápió-; más földrajzi nevet: Belényes-, Beszterce-, Gyöngyös-, Kassa-, Homonna-, Zala-; vagy egyéb gyakori előtagot jelölt: Egyházas-, Fazekas-, Kereszt- (Kreutz-, Kris-), Király-, Kő763 226 Ezen rövidítéseket Lipszky a bevezetőjében is feloldja. Nem adja meg a bevezetőben, de a munkájában igen ritkán alkalmazza: gall. = Gallica (francia); ital. = Italica (olasz); rasc. = Rasca (rác); tűre. = Turcica (török)
