Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
2. BEVEZETÉS - A felhasznált irodalom - Az újabb magyar, szlovák és osztrák szakirodalom - A magyarországi irodalom 1954 után
megjelenési helye (a rövid életű és kis példányszámú Pestbudai Museum) miatt teljes ismeretlenségben maradt kis ismertetés Rexa Dezső tollából.28 A Lipszky-féle térképkészítő vállalkozás résztvevői közül Schedius Lajos tevékenységéről Doromby Karola írt bölcsészdoktori értekezést, adatait máig idézik. A térkép metszését végző Karacs Ferenc életéről a családi iratok és Karacs Teréz jegyzetei alapján Ecsedi István készített összefoglalást 1912-ben. A térképre vonatkozó részben átveszi Márton József Lipszkyt dehonesztáló megjegyzéseit. A magyar rézmetszés rövid történetét és a rézmetszők életrajzát vázlatosan, a munkásságukat pedig teljességre törően feldolgozó munkát állított össze Pataky Dénes. Ezt a kötetet és a szerzőt egyre gyakrabban felületességgel és pontadansággal vádolják, jobb híján mégis alapvető műnek tekintendő.29 Az újabb magyar, szlovák és osztrák szakirodalom A magyarországi irodalom 1954 után A Lipszky János és térképei körüli két évtizednyi hallgatás után 1979-ben a hadi térképek történetéről szóló kis monográfia önálló fejezetet szentelt a szerzőnek és Mappa generálisának.30 Forrásmunkáik jegyzéke szerint a kötet összeállítói nem éltek valamennyi, az előző fejezetben említett cikk vagy tanulmány egymást kiegészítő adatainak felhasználásával, hanem csak az alapvető feldolgozásokat forgatták. A fejezet emiatt nagyon pontatlan, hibáira, következetlenségeire és belső ellentmondásaira Csendes László hívta fel a figyelmet a könyv ismertetésében. A katonatisztből hadtörténésszé vált bíráló olyannyira elégedetlen lehetett e kérdés feldolgozásával, hogy három év múlva önálló közleményt szentelt Lipszky János huszártiszt életének és munkásságának bemutatására. A magyarországi Lipszky-kép egyik alapmunkájává vált cikk erősen támaszkodott Janóvszky László adataira, ezenkívül pedig a katonai „Schematismusokra”, és bár hivatkozott a Szlovák Enciklopédia szócikkének egyik adatára, az ott megadott irodalmat figyelmen kívül hagyta. A viszonylag szűk körű szakirodalmi felhasználást a szerző szabad —- és sajnos téves — gondolatfelvetései és állásfoglalásai egészítik ki, amelyek Lipszkyt gyakran tévedő katonának és pusztán jó szervezőnek, de hangsúlyozottan nem térképkészítőnek állítják be. Cikke második felében a Hadtörténelmi Intézet Térképtárában található „Lipszky nevével fémjelzett” térképek jelzésszerű ismerte28 Rexa 1947. 29 Schedius Lajosról: DOROMBY 1933, Karacs Ferencről: ECSEDI 1912, a rézmetszés hazai képviselőiről: PATAKY 1951. 30 GÁBOR—HORVÁTH 1979. A fejezethez Fodor és Glaser munkáját használhatták. 19
